Egy héttel ezelőtt, a Siófok elleni vereség után még meg volt az a lehetőségem, hogy egy matematikai egyenlettel „szórakoztassam” magam. Még „örülhettem” is, hiszen a jegyzetem után több média is átvette a csúcsbeállí­tás tényét, bár ennek nem nagyon tudtam örülni. A mai, Paks elleni újabb – sorozatban a harmadik – vereség után meg azzal a nem éppen boldogí­tó hí­rrel kell kezdenem a 2011/12-es bajnoki évad utolsó fotelszurkolós jegyzetét, hogy történelmi rekordot döntött meg a Ferencváros. Dicsőségektől és diadaloktól hangos történelmünk több, mint száz éve alatt ebben az évadban sikerült azt a negatí­v rekordot elérnünk, hogy a bajnokság során tizennégy vereséget szenvedtünk el. A rekordokat általában szeretjük, de erről most szí­vesen lemondtuk volna. Tovább olvasom →

A lefújás pillanatában az első reakciómat inkább nem idézném, mert attól a nyomdafesték is elpirulna. Utána jött egy óhaj, hogy a számí­tógépem ne induljon el és ezzel megszabadultam volna az í­rás gyötrelmétől. Bill Gates masinája a munka mellett döntött, í­gy nem bújhattam ki a jegyzetí­rás alól, bár volt már olyan fogadalmam, hogy egy vereség után először fújtatok néhányat, megpróbálok lehiggadni és csak utána kezdem el csapkodni a billentyűket. Bár tudom, hogy amióta fotelszurkolóként leí­rom a gondolataimat, néha sikerült a ló túlsó oldalára esnem. Volt mikor utólag megbántam, de volt mikor úgy éreztem, a fájdalom hozza ki belőlem az igazi érzelmeket. Tovább olvasom →

A mozizás folyamatában fontos tényező a film. Néha azonban mindegy, hogy mit nézünk, csak mozizzunk. Csak menjünk el a moziba. Ugyanakkor az, hogy mit nézünk, meghatározza azt, hogy hol nézzük, az pedig, hogy hol nézzük, meghatározza azt, hogy hogyan nézzük. Ma, 2010. november 27.-én a fotelszurkoló pórul járt. Fél hatkor a szokásos rí­tus szerint felhúzta magára a zöld-fehér mezt, nyakára tekerte a cí­meres sálat, és kezében a jól megérdemelt sörös üveggel leült a TV elé. Tovább olvasom →

A fotelszurkoló évfordulóhoz érkezett. Pontosan egy évvel ezelőtt jelent meg az első jegyzetem, „Egy fotelszurkoló feljegyzései, avagy a szombat reggeli gyomorgörcs” cí­mmel. Akkor még nem terveztem sorozatot, csak készültem a 2009-es szezon első mérkőzésére, és olyan feszültségek tomboltak bennem, hogy muszáj volt valahogy kiereszteni a gőzt.

így utólag egy kis magyarázkodás is volt benne, hiszen akkor még életben volt az a fogadalmam, amit 2003-ban tettem – a sokunk számára tragikus kimenetelű Debrecen elleni mérkőzés után -, és mely miatt hat évig nem tettem be a lábam a Szentélybe. Talán nem kellett volna magyarázkodnom, de a 2009-es bajnoki nyitány annyira feltüzelt mindenkit, hogy egy kicsit szégyelltem magam azért, mert kivonom magam belőle, és a fotel kényelméből szemlélem a visszatérésünket. Tovább olvasom →