Újpest (Újpesti Dózsa; Bp. Dózsa; UTE)
Feljegyzések a fotelból – „Csendes” vereség
A 213. derbi napja nem indult úgy, ahogy szokott. Nem volt gyomorgörcs, nem volt meg az a bizsergés mely igazi ünneppé változtatta volna a vasárnapot. Pedig feszülten kéne készülni a derbire, naponta ezzel ébredni, a haverokkal erről beszélni, a neten böngészni a mérkőzés előzeteseit, kutatni a régi videókat, nem tudni arról, hogy reggel nem zártuk be a kaput, és nem adtunk a kutyának kaját. Bolondnak lenni a derbi napján annyit jelent, hogy Fradista vagy, hogy kikapcsolt az agyad, hogy megszűnik körülötted a világ. Minden zöld-fehérbe öltözik, vezetés közben nem a forgalmat látod, hanem Szenes 1990-es bombagólját az első percben, Dragó fejesét 2000-ben vagy Leonardo szólóját ez év tavaszáról! Azon sem csodálkozik senki, ha este a tévénézés közben lelki szemei előtt nem valamelyik véget nem érő sorozat pereg, hanem a BL csapatunk 1995. áprilisi Megyeri úti 3:1-es emlékezetes győzelme. Atyaég! Emlékszel? Megyeri út, 22 ezer néző, fergeteges hangulat, Keller „Kohut-szögből” szerzett bombagólja, majd Lisztes 30 méterről lőtt parádés találata amit Páling szemfüles gólja zárt zöld-fehér keretbe. „Hol van már a tavalyi hó!” – Francois Villont idézve rázzuk meg a fejünket, mert nem csak az emlékezetes 1995/96-s szezon tűnt el, de az a fajta idegi bénultság is, mely egy Fradi-Dózsa meccs előtt költözik belénk. Jó lenne tudni az okát, bár sejtjük, sőt talán tudjuk is, de még sem akarjuk megfejteni és még sem akarjuk keresni a megoldást. Inkább hadakozunk egymással, vénázunk és bénázunk, inkább egy óriási kivitetőt állítunk a Sas árnyékába, buszokon szállítjuk a szurkolókat (ilyen kevés Fradista régen volt már a Megyeri úti derbin) a Népligetből Újpestre az M0-n mint ha városnézésre mennének, vagy inkább a fotel süppedő ölelésébe zuhanunk és azon elmélkedünk, hogy vajon hová is tűnt az a bizonyos hó. Nagyon nincs ez jól, tudja ezt mindenki, de a közeledés helyett inkább „tolódunk”. Tovább olvasom
2014.IX.21. Újpest – Ferencváros: 2-1
Simon döntött az Újpest–Fradin a „11-es párbaj” után
Megérdemelt lila-fehér siker. Az utolsó húsz percben, hátrányban nem volt helyzete a Fradinak.
A labdarúgó NB I nyolcadik fordulójában az Újpest hazai pályán 2–1-re legyőzte a Ferencvárost. A parázs második félidő két 11-est, három hazai kapufát, és Simon győztes gólját hozta. Az utolsó húsz percben, egygólos hátrányban helyzete sem volt a zöld-fehéreknek. Az Újpest többet tett a győzelemért az egész mérkőzésen.
11 gól és Újpest-siker az új stadion főpróbáján
A Ferencváros és az ősi rivális Újpest öregfiúk csapatának összecsapásával lezajlott a zöld-fehérek új stadionjának a főpróbája. A derbit végül szoros meccsen a lilák nyerték meg 6–5-re.
Feljegyzések a fotelból – Leonardo és a képzeletbeli kaján mosoly
Péntek este derbit rendezni maga a pokol. Pedig nem vagyok pesti, de el tudom képzelni, hogy milyen dugók alakultak ki az utcákon. De most nem is erre értetettem és nem is Dante Isteni színjátékára gondoltam, hanem arra a helyzetre, hogy munkanapon képtelenség felkészülni az esti derbire. Mégis csak dolgozni kell, a munkára figyelni és nem lehet kizárólag a derbivel ébredni, a haverokkal erről beszélni, a neten böngészni a mérkőzés előzeteseit, kutatni a régi videókat, nem tudni arról, hogy reggel nem zártuk be a kaput, és nem adtunk a kutyának kaját. Egy kicsit „bolondnak” lenni ezen a napon annyit jelent, hogy Fradista vagy, hogy kikapcsolt az agyad, hogy megszűnik körülötted a világ. De ezt a fajta kamaszos szertelenséget egy munkanapon még sem lehet következmények nélkül megtenni. Vagy otthon hagyod a gyereket (aki persze örül neki, hogy nem kell iskolába mennie), vagy a főnököd nézi rossz szemmel, hogy percekig simogatod a táskába becsempészett zöld-fehér mezt. Ráadásul az elmúlt hetek, napok főleg az Újpestről szóltak. Sőt, ha igazságosak akarunk lenni, akkor ma este nem is örülhettünk volna a győzelemnek, hiszen valójában a Dózsa megszűnt létezni. 2006-ban minket igazán senki sem akart megmenti, a Dózsáért meg össznépi adakozás indult. Ha most nagyon komisz akarnék lenni (és egy kicsit az is leszek), akkor most azt mondanám (és mondom, vagyis írom is), hogy a Fradi azért állt ki az ősi riválisa mellett, hogy ma este letudjuk győzni őket! Tovább olvasom
2014.IV.4. Újpest – Ferencváros: 1-2
A Fradi fordítani tudott a 212. derbin; Leonardo döntött
A zöld-fehérek 2000 novembere óta először nyertek bajnokit az Újpest otthonában.
Az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 23. fordulójában a Ferencváros egygólos győzelmet aratott Újpesten. A házigazdák korai vezető találatára a vendégek az első félidő közepén válaszoltak. Az iram, még inkább a színvonal a szünet után csökkent, a hajrában aztán Leonardo vezetésével három a kettő elleni kontrát vezetett a vendégcsapat, a lila-fehérek leghátul helyezkedő védője, Nagy János hasra esett, így a brazil légiós rutinosan gólra váltotta a ziccert.
2013.XII.4. MK, Újpest – Ferencváros: 1-0
Moniz nélkül sem jobb a Fradi, kikapott Újpesten
A Ferencváros–Újpest mérkőzésen, a labdarúgó Magyar Kupa nyolcaddöntőjének első felvonásán nem esett gól, a visszavágón is csak egy: mivel ezt a lila-fehérek szerezték Dusan Vasziljevics révén, ők mentek tovább a sorozatban. Nem segített tehát az edzőváltás a Fradin, a Ricardo Monizt ideiglenesen váltó Máté Csaba vereséggel debütált vezetőedzőként a csapat kispadján.
2013.XI.27. MK, Ferencváros – Újpest: 0-0
Lépéselőnyben az Újpest, nem kapott ki idegenben a Fraditól
A labdarúgó Magyar Kupa nyolcaddöntőjének első mérkőzésén a Ferencváros az Újpestet fogadta közel kilencezer néző előtt, és a rangadó gól nélküli döntetlenre végződött. A Fradi több helyzetet is kialakított, de ki is hagyta ezeket, Julian Jenner fejese a lécen csattant. Muhamed Besic kiállítása miatt a vendégek emberelőnyben játszhattak a hajrában, de a kapuba ők sem találtak be.
A 19. Kupaderbi előtt
Ferencváros-Újpesti Dózsa 20:8. Ha valaki most arra gondol, hogy egy régi, és igazi rangadónak számító vízilabda mérkőzés eredményét közöltük, az téved. Az eredmény annak is túlzó lenne, hiszen a régmúltban mindkét csapatban olyan kiválóságok játszottak egymás ellen mint Szívós, Ambrus, Gyöngyösi, Benedek, Vincze és Kásás. A további találgatásokat megelőzendő, elég a címre nézni és arra gondolni, hogy szerda milyen mérkőzést is rendeznek a Puskás Stadionban. A Fradi történetét jól ismerő tudják, hogy bár 1933-ban volt egy „közte mócsingos”, 11:1-s győzelmünk, de ennél jobban még mi sem győztük le a lilákat. Mivel a 20-s szám biztosan ismerősen cseng zöld-fehér szívünknek, így nem nehéz kitalálni, hogy a 20:8, a két csapat magyar kupagyőzelmi arányát mutatja. Ehhez ha még hozzávesszük azt a statisztikai adatot, hogy a két csapat eddigi 18 magyar kupa mérkőzéséből a Fradi nyert meg 11-t, elsöprőnek látszó 52:28-s gólaránnyal, akkor talán nyugodtan hátra is dőlhetnénk a széken és kezünkben egy finom nedűt tartalmazó üveggel dúdolhatnánk a Fradi indulót. De tudjuk jól, a számok bár makacs dolgok és a múltban mindig is a valóságot tükrözik, de ha el is hisszük, hogy azok minden gondolkodás nélkül a jelenre is ráhúzhatok, akkor könnyen csalódhatunk. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – Mámoros nap, elrontott ünnep
Nem ilyen hazautat terveztünk. Már a pesti közel félórás körözés sejtette, hogy nem lesz egy vidám menet az előttünk álló 120 km. Szerkesztőtársamat vittük haza, aki szótlanul ült a kocsi hátsó ülésén. Nem volt kedve viccelődni, de még beszélgetni sem nagyon. Most persze megkérdezhetné a kedves olvasó, hogy vajon mi a fenéről irkálok itt, amikor mindenki egy örömittas győzelmet ünnepel az országban? Sajnos ebbe a varázslatos és mámoros napba valakik igenis szándékosan bele akartak és bele is rondítottak. Teljesen értelmetlenül. Mert a végén egy olyan felejthetetlen ünneppel zárhattuk volna le a 211. derbit, amely hosszú időre újra eggyé kovácsolhatta volna a Fradi nagy családját. Ehelyett meg a szurkolók (?) egy kicsiny csoportja egy olyan szektorban kezdeményezte a balhét, mely eddig le volt zárva. Ez meg egyértelművé teszi, hogy akik ott ültek, csak ritkán járnak Fradi meccsre. Vagyis csak akkor, ha balhét akarnak a klub körül. Nem kell olyan messzire menni, emlékezzünk a Diósgyőr elleni meccsünkre, amikor szinte a „semmiből”, egy irányított füttyszóra indultak el. Ahogy tegnap délután is. Az igaz, hogy először az újpestiek szektorából indult a provokáció, de vajon miért kellett felülni ennek akkor, amikor már vezettünk 3:1-re és örömmámorban úszott az egész stadion? Jó lenne válaszokat kapni, de ismerve a viszonyainkat (itt az országra gondolok), erre a szokásos üres demagógián kívül mást nem fogunk kapni… a büntetéseket leszámítva, mert azok lehetnek elrettentőek (melyek úgy sem fognak elrettenteni), vagy mélyen zsebbe nyúlósak. Tovább olvasom
