Vágó Antal

Vágó AntalVágó (Weisz) Antal (1891. augusztus 9., Pásztó – 1944. március 21.), a Fővárosi TC (később TTC), majd az MTK (1911-23: 180 bajnoki / 7 gól; nyolc bajnok-, és két kupagyőztes csapat tagja) balfedezete, 1908 és 1917 között 17 találkozón öltötte magára a cí­meres mezt. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán vigaszdí­j nyertes magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja.

A kitűnő képességű labdarúgó játéktudása elérte a nemzetközi szí­nvonalat. Biztos labdakezelés, kellő áttekintő képesség, pontos adogatás és megbí­zhatóság jellemezte. Erőssége a jó helyezkedés és a nagyszerű szerelési érzék volt. Fejjátéka ellen sem lehetett kifogás. Fáradhatatlanul, szí­vósan harcolt. A Biró Gyula— Károly Jenő—Vágó Antal összetételű hármas jelentette hazánkban az első klasszis képességű fedezetsort. A két szélsőfedezet játékfelfogása, feladataik elhatárolása némi hasonlóságot mutat a késői utódok, Bozsik és Zakariás „munkamegosztásával”. Biró — Bozsikhoz hasonlóan — elsősorban a támadások szervezésében tevékenykedett. Ugyanakkor Vágó — miként négy évtizeddel később Zakariás — főként a védekezésből vette ki a részét. A válogatottban legjobb teljesí­tményét 1917. július 15-én, az Ausztria elleni találkozón (4:1) nyújtotta.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint az MTK kiadványainak és a magyarfutball.hu felhasználásával)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories