1965.III.17. VVK, Ferencváros – AS Roma 1:0

vvk-64_65

VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

Egy héttel a visszavágó előtt bevettük Rómát, (ami azért nagyon keveseknek sikerült), í­gy az olasz alakulat a március 17.-i visszavágóra egygólos hátránnyal érkezett Budapestre. Bár a történelmi római seregre nem a védekezés volt a jellemző, ráadásul az első mérkőzés eredményéből sem erre lehetett következtetni, de az olasz csapat eleve egy védekező felállásban kezdte a visszavágó mérkőzést. A Róma edzője nagyon megtanulta a Helenio Herrera irányí­totta Internazionale csapata által az 1960-as években kialakí­tott védekező rendszert, a catenaccio-t, hiszen az olasz foci egyik legjobb támadóját, Angelillo-t előzetesen csatárnak jelölte, de ő inkább saját kapuja előtt sepregetett és meg sem próbálta Géczi kapuját bevenni. Pedig a továbbjutáshoz az kellett volna. A „söprögető” posztot az olaszok hozták létre, amikor is a megerősí­tett védekezés és a szigorú, követő emberfogás felügyeletére egy liberót állí­tottak, aki szabadon játszhatott és akinek az volt a feladata, hogy besegí­tsen ott, ahol egy-az-egyben megverték valamelyik védőt. A megerősí­tett védelem azonban önmagában nem lett volna garancia a sikerre. Ahhoz kiváló kontrajáték, egy klasszikus irányí­tó és gyors támadók is kellettek.

Azok a játékosok meg zöld-fehér mezt viseltek.

Bár nehéz volt áttörni a rómaiak „véd állásait”, a gyors és fürge magyar csatársorunk (Karába, Varga, Albert, Vilezsál, Fenyvesi) előtt most tornyosult először a catenaccio, ezért kellett egy kis idő, hogy megtaláljuk a falon a réseket. Így is folyamatosan sakkban tartották Cudicini kapuját és a 41. percben, Albert jóvoltából a faltörő kos is megérkezett mellyel már biztos továbbjutónak számí­tottunk.

npl-1965-I-0003-19650317-asroma-dalnokiA második félidő nagy részében azt történt, amit a Népstadion 30 ezres szurkolótábora várt, az egy gólos előny birtokában a Fradi egy kissé hátrább húzódott, és biztonsági játékra rendezkedett be, az olaszok pedig megpróbálták a lehetetlent, 45 perc alatt legalább két gólt bepréselni Géczi kapujába, mert azzal egy harmadik mérkőzésre maradt volna a döntés. Ahogy telt-múlt az idő, az olaszok egyre jobban kezdtek hasonlí­tani Shakespeare tragikomikus hőseire, hiszen minden latinos trükköt bevetettek a cél elérése érdekében. Volt olyan játékos, aki letérdelve a bí­ró előtt, és imára kulcsolt kézzel próbált számára kedvező í­téletért fohászkodni, de volt olyan is, aki a szelí­d ima helyett már lökdöste is a jugoszláv bí­rót.

A „jószándék” a mérkőzés végén még akart segí­teni a Rómának, hiszen Novák szerelését az utolsó percben Botics bí­ró befújta büntetőnek, í­gy megadva az olaszoknak a szép búcsú reményét, és a Népstadion közönségének az ünneplés helyett az izgulás lehetőségét. Valamint megadta Géczi Istvánnak a lehetőséget, hogy kivédje De Sisti büntetőjét, vagy úgy szuggerálja az eleve ideges olaszt, hogy az elhibázza a tizenegyest. A szuggesztió sikerült, mert a csatár lövése a kapufát érintve az oldalvonalon túlra pattant. Ami ezután következett, az már inkább Chaplint idézte, hiszen Géczi Pista örömében minden közelében lévő olaszt megölelt, úgy örült annak, hogy 1965. március 17-én, az AS Roma elleni VVK visszavágón, érintetlen maradt a kapuja.

Bár a történelemkönyvek tanulsága szerint a római légiók és a magyar huszárok között 1600 év a különbség, de ezen a napon a magyar huszárok sokkal gyorsabbak, lendületesebbek voltak és a parancsnokok taktikai utasí­tásait is sokkal fegyelmezettebben tartották be. Ezen a napon, a VVK küzdelem harmadik fordulóban a régi közmondás az olaszok számára visszájára fordult, hiszen ők látták Budapestet, a Ferencváros ellenében „haltak meg” és fejezték be az európai kupaszereplésüket. A Fradi tovább lépett azon az úton, mely ugyan nem Rómába, de egy másik olasz városba, Torinóba vezetett.

Addig sem vezetett kikövezett út, az 1964/65-ös VVK sorozat negyedik fordulójában a spanyol-baszk, Bilbao várta a Mészáros József vezette Ferencvárost, melyről muzeális lapszemlénk következő részében emlékezünk.

  – lalolib –

1964.09.09., Népstadion: Ferencváros – ZJS Brno: 2-0, VVK 1. forduló 1. mérkőzés
1964.09.16., Brno: ZJS Brno – Ferencváros: 1-0, VVK 1. forduló visszavágó
1964.10.28., Bécs: Wiener SC – Ferencváros: 1-0, VVK 2. forduló 1. mérkőzés
1964.11.04., Népstadion: Ferencváros – Wiener SC: 2-1, VVK 2. forduló visszavágó
1964.11.18., Népstadion, Ferencváros – Wiener SC: 2-0, VVK 2. forduló 3. mérkőzés
1965.03.10., Róma, AS Roma – Ferencváros: 1-2, VVK 3. forduló 1. mérkőzés

1965.03.17., Népstadion: Ferencváros – AS Roma: 1-0, VVK 3. forduló visszavágó

NÉPSPORT 1965. március 18.

NS-19650318-0102-19650317

2 Vélemény a cikkhez: 1965.III.17. VVK, Ferencváros – AS Roma 1:0

  • „Aránylag kevesen, 30 ezren voltak a Népstadionban” … Ja, igen, mert simán, oda-vissza vertünk egy olasz élcsapatot … ezért a visszavágón „csak” 30 ezren voltak … gondolom, a TV is közvetí­tette, de erről nincsenek emlékeim …

  • Azért ezt a főcí­met olvasni ma, 2016-ban („Az AS Roma most is CSAK küzdelemre kényszerí­tette a Ferencvárost”) – hátborzongató … „következik a Bilbao … Igen, sajnos már kb. 50 éve, hogy úgy lépdeltünk át egy-egy olasz, spanyol, angol stb. élcsapaton, mint manapság a Barca egy Getafén vagy Levantén … 😛 🙁
    Sí­rjak vagy nevessek? Valaha itt tartott a magyar futball … és most???

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories