1965.VI.16. VVK, Ferencváros – Manchester United 2:1

vvk-64_65

VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

Az 1965-s év Angliának és Magyarországnak is szép sikereket hozott Európa labdarúgásában. A BEK-ben a Liverpool és Győr is az elődöntőig jutott, a KEK sorozatot a West Ham United nyerte, a VVK küzdelmeiben meg 1965. június 16-án a döntőbe jutásért, immáron harmadik alkalommal mérte össze erejét a Ferencváros és a Manchester United. Függetlenül a hazai bajnoki cí­mektől, egy klubcsapat igazi elismerése onnan kezdődik, ha eredményesen szerepel egy nemzetközi kupában. Az eredményesség természetesen országonként és időszakonként változó lehet, de a világ labdarúgásának történelmében akkor marad fent örökre egy csapat, ha legalább egyszer sikerül egy nagy, egész Európát átfogó kupaküzdelmet nyernie. A Ferencváros dicső múltja a „hőskorból” fel tudott mutatni két KK-győzelmet (1928, 1937), de mivel ezek specifikus sorozatok voltak, először 1965-ben csillant fel a remény, hogy nagy, és jelentős Európai kupadöntőt nyerhessünk. Utólag talán ezért is furcsa és érthetetlen, hogy a Fradi miért nem számolt előre a döntőbe jutás esélyével, hiszen a már előre lekötött New York-i Torna miatt eleve feladtuk az oda-visszavágós döntő lehetőségét. Amerika meghódí­tása minden bizonnyal óriási élmény volt a játékosok számára, de kockára szabadott tenni a magyar labdarúgás addigi legnagyobb európai klubsikerének az esélyét? Vagy talán nem is gondolták a Fradi vezetői, hogy egészen a döntőig menetel majd a csapat?

Ráadásul a döntést csak a mérkőzés után közölték a szakmai stábbal. Mészáros József í­gy emlékezik vissza arra a percre amikor megtudta, hogy csak egy mérkőzés lesz, az is Torinóban: „Keresem a szót, amivel leginkább jellemezhetném a hí­r nyomában feltoluló érzéseimet: meghökkentem. Igen, igen, de ez kevés. Megdöbbentem…Kétségtelen, hogy az első percekben dühös is voltam. Hogy a csudába ne, hisz már szinte éreztük a kupa ezüstjének simaságát a tenyerünkön, és akkor egyetlen mérkőzésen, idegenben kell érte végül megküzdeni. Úgy éreztem, hogy hazardí­rozni kényszerül a csapat: egy lapra mindent.”

TFU_19931000_FU_011 - 0006-3Érdekesség még, hogy amikor eldőlt, hogy harmadik mérkőzésre kerül sor, akkor is adódtak problémák az időponttal. Az angolok szerették volna minél hamarabb lejátszani a mérkőzést, számukra talán az lett volna a kedvezőbb, ha Pestről haza sem kell utazniuk, de a leglogikusabbnak látszó napon, 1965. június 9-én már „foglalt” volt a Népstadion. Azon a napon nem a labdazsonglőrök vették birtokukba a stadiont, hanem a világ legjobb jazz zenésze, Louis Armstrong ejtette ámulatba a közönséget. Ő volt az első jazz szupersztár aki eljött hazánkba. Ha jól emlékszem, a látogatásáról film is készült, az akkori kommunista Magyarország számára igazi „kultúrpolitikai” eseménynek számí­tott, mely képes volt egy héttel „eltolni” a VVK döntőjébe jutásért pályára lépő Ferencváros és a Manchester United mérkőzését melyre végül is 1965. június 16-án került sor.

Louis Armstrong koncertjén egy gombostűt sem lehetett leejteni, voltak olyan hí­radások mely szerint több mint 90 ezer nézőt (a szám persze túlzás egy kicsit) ejtett ámulatba a mester trombitája és senkihez hasonlí­tható rekedtes hangja, de a két csapat „focikoncertjére” is megteltek a lelátók (a Sport 70 ezer nézőt emlí­t). Pestről már elvonult a dunai árví­z, de a mérkőzés napján Vajdaságban tetőzött és Gombosnál át is szakí­totta a gátat, elöntve a környező falvakat. Budapesten a Fradi játékosai a döntőért küzdöttek, miközben néhány száz kilométerre tőlük emberek ezrei harcoltak a ví­z erejével. A Dunát nem lehetett feltartoztatni, az angol „vörös ördögöket” azonban igen.

npl-1965-I-0010-19650616-manchester-karaba10 nappal ezelőtt, az angoloknak oly kedves borús és szeles idő fogadta őket, de június 16-án már a nyári hőség vette át az irányí­tást, mely nem is nagyon tetszett nekik, hiszen a szokásuktól eltérően nem az öltözőben (!) melegí­tettek be, hanem ők is kijöttek a „‘szabadba” szokni a meleget. A változtatás be is jött, hiszen feladva a második mérkőzés taktikáját, nem védekezésre rendezkedtek be, hanem egyből támadólag léptek fel. Ami meg is lepte a Fradit, az első 30 percben nem találtuk meg az ellenszert, Charlton, Law és Best remek játékának köszönhetően Géczinek több dolga volt, mint az első két meccsen összesen. Az 1. percben Charlton, a 17. percben Best, majd újra Charlton és újra Best lövéseit kellett bravúrosan hárí­tania.

Az első félidőt hamar elfelejtettük volna, de a 44. percben jött Karába…„Nem támadott meg senki, láttam, hogy Albertékat szorosan őrizték, rásuhintottam. Éreztem, ha kapura megy, rázendí­thet a szurkolói kórus: Szedd ki! Szedd ki” – emlékezett vissza 40 évvel később azóta már legendássá váló találatára a szélső.

TFU_19950403_ZS_000 - 0003-19650616

Fenyvesi gólja…

Karába János Rómában mutatkozott be a Fradiban három hónappal a bombagólja előtt. 3 éven át „szolgálta” ki a belső csatárokat, 119 alkalommal lépett a pályára zöld-fehérben és 18 gólt szerzett. Voltak emlékezetes találatai (Salgótarjánnak lőtt 20 méterről bombagólt, majd Athénban pókhálózta ki a kaput, amikor Albert visszagurí­tott labdáját vágta a Panathinaikosz kapujába), mégis a legemlékezetesebb Dunne kapujába csapódott, mint egy háborús bomba. Nagyon kellett a gól, addig az angolok játszottak jobban, és mi más fegyverezhet le egy csapatot, mint egy lefújás előtti percben kapott bombagól?

Karába a második Fradi gólnál is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az 55. percben úgy tette fejjel maga elé a labdát, hogy mire az angol védő feleszmélt, már lépéselőnybe került. Felnézett (vagy talán csak „ösztönből adta be, mert tudta, hogy valaki biztosan érkezni fog?”), középre í­vel, a „valaki” most Rákosi volt, akinek lövését Law még blokkolni tudta, de ott termett Fenyvesi Máté, aki 11 méterről félmagasan, védhetetlenül a jobb sarokba vágta a labdát. 2:0!

…és jött Karába…(ide kattintva meghallgatható a rádiós közvetí­tés részlete)

A második gól megbéní­totta a United játékosait, a Fradi irányí­totta a játékot, előbb Albert, majd Fenyvesi került gólhelyzetbe. A magabiztos vezetés birtokában a mérkőzés végére egy kissé leeresztett a csapat. Az angolok meg is érezték a lehetőséget és minden erejüket összeszedve támadni kezdtek. A szurkolók továbbra is lelkesen biztatták a csapatot, de szemük sarkából folyamatosan az órát kémlelték. Még 10 perc…csak hat…már csak hármat kell kibí­rnunk…aztán jött a 88. perc. Herd bombáját Géczi még ki tudta ütni, de a berobbanó Conelly nem hibázott. Mi lesz itt még? – sóhajtott fel 70 ezer zöld-fehér szí­v. A lefújás előtt néhány pillanattal szinte meg is állt a 70 ezer szí­v működése, amikor is Herd elpuskázta az egyenlí­tés lehetőségét.

Az „újraélesztést” a hármas bí­rói sí­pszó jelentette: „Megvolt az újabb bravúr, kivertük a Manchestert, és ezzel megnyí­lt az út számunkra a három legrangosabb kupa történetében mindmáig első és utolsó magyar győzelemhez” – összegezte a Fradi 1964/65-s VVK menetelését Novák Dezső. Az örömbe a mérkőzés után banketten egy kis üröm is vegyült, amikor Mészáros József közölte a játékosokkal a vezetőség döntését. Húzta a közlést, az öltözőben nem is akarta elvenni az önfeledt örömöt a játékosoktól: „…Meglepődtek, morogtak is. Ez természetes. Annál megnyugtatóbb volt a kép a meglepetés elmúltával: Torinóban is kerek a labda, és mi most együtt vagyunk…”

A labda tényleg kerek, és az 1965-s Ferencváros tényleg nagyon együtt volt. Ahhoz azonban, hogy aranybetűvel í­ródjon a történelemkönyvekbe, ahhoz még egy akadályt le kellett küzdeni.

1965. június 23., Torino – a dátum mely örökre megváltoztatta a Ferencváros életét.

1964.09.09., Népstadion: Ferencváros – ZJS Brno: 2-0, VVK 1. forduló 1. mérkőzés
1964.09.16., Brno: ZJS Brno – Ferencváros: 1-0, VVK 1. forduló visszavágó
1964.10.28., Bécs: Wiener SC – Ferencváros: 1-0, VVK 2. forduló 1. mérkőzés
1964.11.04., Népstadion: Ferencváros – Wiener SC: 2-1, VVK 2. forduló visszavágó
1964.11.18., Népstadion, Ferencváros – Wiener SC: 2-0, VVK 2. forduló 3. mérkőzés
1965.03.10., Róma, AS Roma – Ferencváros: 1-2, VVK 3. forduló 1. mérkőzés
1965.03.17., Népstadion: Ferencváros – AS Roma: 1-0, VVK 3. forduló visszavágó
1965.04.07., Népstadion: Ferencváros – Athletic Bilbao: 1-0, VVK 4. forduló 1. mérkőzés
1965.04.21., Bilbao: Athletic Bilbao – Ferencváros: 2-1, VVK 4. forduló visszavágó
1965.05.13., Népstadion: Ferencváros – Athletic Bilbao: 3-0, VVK 4. forduló 3. mérkőzés
1965.05.31., Manchester: Manchester United – Ferencváros: 3-2, VVK Elődöntő 1. mérkőzés
1965.06.06., Népstadion: Ferencváros – Manchester United: 1-0, VVK Elődöntő visszavágó

1965.06.16., Népstadion: Ferencváros – Manchester United: 2-1, VVK Elődöntő 3. mérkőzés

NÉPSPORT 1965. június 17.

TFU_19901203_Zs_000-0015-19650616

10 Vélemény a cikkhez: 1965.VI.16. VVK, Ferencváros – Manchester United 2:1

  • Kedves Fradisták,emlékezzünk meg a rádióközvetí­tés-hátborzongató hallgatni- két riporteréről, az első gólt Szűcs Ferenc, a másodikat Gulyás Gyula közvetí­tette.
    Szűcs Ferencről annyit találtam a Neten, hogy 1982-ben halt meg, arra pedig határozottan emlékszem, hogy utolsó meccse a 82-es Fradi-ETO volt, tudjátok, a 3:4. A spanyolországi vb-re már nem jutott ki, meghalt szegény. Szepesivel ő közvetí­tett Tókilóból, „1964-ben a tokiói olimpiáról 24 ezer km-t tett meg tenger alatti és szárazföldi kábeleken Szepesi György és Szűcs Ferenc hangja.” majd 80-ig ott volt valamennyi olimpián. Fehérvári kötődése és lokálpatriotizmusa közmondásos volt, a Foglalkozása sportriporter cí­mű könyvben, ha valakinek megvan, részletesen olvashat róla- tőle magától. A korabeli kritikus izzó sportszeretéről regél, amely ezen a közvetí­tésén is „átjön”. „A Körkapcsolás alapí­tó tagjai között ott volt a miskolci Horváth Kálmán, a pécsi Kovács Imre, a győri Takáts Árpád, valamint Novotny Zoltán és Szűcs Ferenc is.”
    Gulyás Gyulát, szegényt kihagyták. Róla ezt találtam! „Gulyás Gyula (Bp., 1923. máj. 17. – Bp., 1974. szept. 15.): sportriporter, tudósí­tó. Érettségi után a belügyminisztérium közjogi osztályán irodai kisegí­tő volt, miközben a bp.-i tudományegyetem állam- és jogtudományi karára járt. 1944. okt.-ben behí­vták katonának. Németországba, a holland határ közelébe vitték. A fegyverszünet után szökni próbált, de elfogták és egy Hamburg melletti táborba szállí­tották. 1945. szept.-ben került haza Bajorországból. Egy ideig ismét a belügyminisztériumban dolgozott, mint létszámfelettit elbocsátották, 1946-ban a Magy. Rádiónál helyezkedett el, 1947-től a tájékoztatási és forgatási osztályon, mint hanglemez forgató dolgozott, 1948-tól az aktuális osztályon a sportrovatnál. Tudósí­tóként részt vett a londoni, a helsinki és a római olimpián.” ( És a münchenin is, ezt már én teszem hozzá! „Elsősorban a ví­vás, az asztalitenisz és a labdarúgás eseményeiről tudósí­tott. – F. m. Civil a pályán (Szepesi Györggyel, filmforgatókönyv, 1951); Halló itt Róma! (Szepesi Györggyel, hangképek az 1960. évben rendezett római olimpiai játékokról, Bp., 1960); A sportriporter jelentkezik (Bp., 1972).” Ő volt Gulyás László édesapja. Gondoljunk rájuk, mi, kicsit idősebbek!

  • Ezen a meccsen a Fradi tiszta fehérben játszott. A két kép, amelyeken a dresszeken két zöld keresztcsí­k is van (az egyik kép kétszer is szerepel) nem ezen, hanem az előző, 1:0-ás meccsen készült.

  • CSAK A F R A D I !!!

  • A Fradi játékosai nem akárkik ellen érték el ezt a bravúros eredményt!
    A skót Law 1964 Aranylabdása volt, az angol Bobby Charlton 1966, az észak-í­r Best pedig 1968 Aranylabdása lesz. Bobby Charlton és Stiles a ’66-os – máig egyetlen – világbajnok angol válogatott alapemberei voltak, de pályára lépett – és í­gy világbajnok lett – Conelly is. A kapus Patrick Dunne, és a csatár Herd – valamint Connelly – kivételével a játékosok mindnyájan a ’68-as, első angol BEK győztes MU fix tagjai voltak – igaz, Law a döntőben nem játszott. (Sadler került a helyére, mí­g a kapuban Stepney védett, a csatársorba pedig Kidd és Aston kerültek.)
    Bárcsak ma is ilyen csapataink lennének!
    EI

    • A magam nevében köszönöm István, ez korrekt volt! Bár mai is lennének olyan csapataink, mint a Turay-Sárosi-féle, a Budai-Kocsis-Deák-Czibor-féle, a Varga-Albert-Rákosi-féle, a Nyilasi-Ebedli-Mucha-féle FTC, avagy a Jávor-Avar-féle, a Szusza-Zsengellér-féle, a Fazekas-Göröcs-Bene-Dunai II. – Zámbó-féle, a Fazekas-Törőcsik–Fekete-Nagy L.-féle ÚTE … odáig jutottam, hogy már az utóbbinak is örülnék 😛

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories