1965.VI.13. VB selejtező, Ausztria – Magyarország 0:1

3 Vélemény a cikkhez: 1965.VI.13. VB selejtező, Ausztria – Magyarország 0:1

• 

  L.I. alias kispufi on 2017. február 23. csütörtök at 14:27

  Tüske bátyánk ’65 júniusában a sorsdöntő fejesgólok specialistájává lépett elő, ugye-ugye.
  Azt a támadóötösünket meg olvassuk csak el, hogy milyenek is voltunk mi itt kis hazánkban. Beleborzong az ember a névsorba, no (persze a telesbe is, nem csak a csatárokéba).

  Válasz
  • 

    lacimadár on 2017. február 24. péntek at 13:48

    Akkori gazdagságunkat mindennél jobban illusztrálja a B-válogatott összeállí­tása. Egy ilyen összeállí­tású csapatnak ma meg sem kottyanna a VB-re kijutni … De egy harmadik vagy negyedik csapatot is ki lehetett volna küldeni szinte bármely ország A-válogatottja ellen … egyik csapatba sem fért be(!) pl. Tichy Lajos, Komora, Nógrádi, Katona, Nagy A., a tatabányai Csernai, a dózsás Káposzta, a győri Orbán és Palotai, hogy csak a friss olimpiai bajnokokat soroljam, Mathesz, Göröcs, Varga Zoli (!!!), Puskás Lajos, Menczel, Monostori, Fister …

    Válasz
• 

  lacimadár on 2017. február 22. szerda at 20:54

  „Magyarország „fél lábbal” a VB döntőjében
  AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG 0:1 (0:1)
  A bécsi Práter Stadionban tegnap délután 74 000 néző sereglett egybe, hogy szemtanúja legyen az osztrák és a magyar válogatott világbajnoki selejtező mérkőzésének. Eddig mindkét együttes csoportjában egy-egy döntetlent ért el. Az osztrákok bí­ztak csapatuk sikerében, amit nem is titkoltak, hiszen a hazai környezet feltétlenül nagy előnyt jelentett számukra. A magyarok azonban ugyancsak fogadkoztak: nem fognak csalódást kelteni, mindent megtesznek a győzelem érdekében. A mérkőzés végül: teljes megérdemelt magyar győzelemmel ért véget, amit a magyar válogatott nyugodt, higgadt játékának köszönhet. A magyar együttes ezzel a győzelmével hatalmas lépést tett a világbajnoki döntő felé, hiszen két hátralévő csoportmérkőzését saját otthonában játssza az NDK, illetve Ausztria együttese ellen.
  A találkozó kezdete előtt mintegy fél órával kisütött a nap és í­gy kellemes labdarúgó időben — a francia Schwinte játékvezető sí­pjelére — a két csapat a következő felállí­tásban kezdhette a játékot:
  Ausztria: Szanwald — Halla, Blnder, Kremser — Sturmberger, Koller — Hirschrodt, Seitl, Buzek, Hof, Vieböck.
  Magyarország: Gelei — Szepesi, Mátrai, Ihász — Nagy, Sipos — — Farkas, Bene, Albert, Rákosi, Fenyvesi.
  Amint a felállí­tásból ls kitűnik, Mészöly egészségi állapota nem Javult, í­gy Játékától el kellett tekinteni. Helyére Mátrai került, mí­g a jobbhátvéd posztját Szepesi töltötte be.
  Buzek indí­totta 90 perces útjára a labdát és az első osztrák támadás végén Sipos lábáról szögletre pattant a labda. A magyar csapat felszabadí­tott. A második percben Albert kitört, az osztrák kapus azonban bravúrosan védett; a kapufáról a szögletre pattant a labda. Közvetlen az osztrákok hagytak ki nagy helyzetet.
  Az első percek izgalmai után a magyar csapat megnyugodott, átvette a Játék Irányí­tását, jobban játszott ellenfelénél, csaknem állandóan fölényben volt és több veszélyes helyzetet tereintett az osztrák kapu előtt, melyek azonban kihasználatlanul maradtak. Az első negyedóra utan a magyar csapat engedett az iramból és í­gy szóhoz Jutottak áz osztrákok ls. A magyar védelem Geleivel az élen azonban biztosan állt a lábán és í­gy az osztrák csatárok gólt lőni nem tudtak. A 42. percben ugyan Gelel hálójába kötött kl a labda, az osztrák csatár azonban lesről Indult és í­gy a Játékvezető természetesen a gólt nem adta meg.
  Csaknem egy perccel a félidő vége előtt a sorozatos magyar támadások végre gőllá értek. Bene a 18-os Jobboldaláról szabadrúgást lőtt. Gyönyörűen í­velt labdája az osztrák védőit feje felett elszállt és Fenyvesi elvetődve fejelte a meglepett Szanwald mellett a hálóba. l:0-ás vezetésre tett szert a magyar válogatott.
  Szünet után egymást követték a formás magyar támadások. Röviddel a kezdés után Farkas remek labdával szöktette Benét, aki senkitől sem zavartatva elhamarkodva a kapu fölé lőtt. Nagy helyzet volt. Röviddel utána Ismét Bene tört kapura, ekkor azonban ket „osztrák védő is zavarta, de Bene bombája hajszállal a kapu fölött hagyta el a pályát.
  Fokozatosan feljöttek az osztrákok, a magyar csatárok nem tartották a labdát és ekkor a védelemre nehéz feladat hárult. Egy alkalommal Gelei kiejtette kezéből a labdát, de utána elvetődve, mégis megszerezte az osztrák csatár előtt. Néhány perccel később Buzek fejesét a magyar kapus a kapufára öklözte, és onnan pattant szögletre.
  Ebben a játékrészben az osztrák csatárok közül különösen Buzek és Sturmberger hozta gyakran zavarba a magyar védelmet, de lövése a kapu mellett vagy a kapu fölött hagyták el a pályát. Az utolsó tí­z percben Ismét a magyar válogatott kezdeményezett többet és csak hajszálon múlott, hogy nem lőttek Ismét gólt.
  Két perccel a mérkőzés vége előtt Bene ballábas lövése alig kerülte el a kaput, egy perccel később pedig ismét Bene került jő helyzetbe, de lövése nyomán a kapufán csattant a labda. Az osztrákok mintha belenyugodtak volna már vereségükbe s í­gy az eredmény már nem változott és a magyarok teljesen megérdemelt győzelmet arattak.”
  Forrás:
  https://library.hungaricana.hu/hu/view/UjSzo_1965_06/?pg=95&layout=s

  Válasz