1970/71 – A dél-amerikai túra II.
Novák Dezső felvételei
Láma, trombita, gól:PERUTÓL BRAZÍLIÁIG
Már jócskán kipihentük magunkat itthon, de azért, ígéretünkhöz híven következzék a tengerentúli túra befejező része… Szóval ott hagytuk abba, hogy átrepültünk Cuzcóba. Ez egy csudamód érdekes város — kevés levegővel. Az itteniek szerint 3600 méter magasan fekszik a tengerszinttől, de miután egymásután lettünk rosszul, mi többre gyanakodtunk. Az első szálloda előtt megálltunk, s azonmód megijedtünk. Olyan rozoga építmény volt, hogy csak tisztes távolságból mertük szemügyre venni. A csapat vezetői bementek tárgyalni, s miután nem jöttek vissza, Novák Dezső utánuk ment. Aztán gyorsan kijött …
— No, milyen a „szladi” …?
— Pompás, s roppant kényelmes.
— Nocsak. Honnan tudod?
— Láttam négy indiánt, ők tartották az ágyat, nehogy összedőljön…
Persze villámgyorsan továbbmentünk … Másnap rögtönzött kis gyűlésen döntöttük el, hogy lejátsszuk a mérkőzést. Itt, ilyen klímájú tájon még egyetlen európai csapat sem játszott. Hát, mi sem fogunk egyhamar. Ez minden volt, csak labdarúgó-mérkőzés nem.
Jégkorong szisztéma szerint tízpercenként cseréltünk, s minden ötödik percben el akartunk ájulni. A focibemutató azért sikeres volt, s másnap már derűs epizódok is akadtak…
Páncsics Miklós, Juhász István
Az egyik úgy kezdődött, hogy Juhász Pista összetalálkozott egy lámával. A derék állat bambán álldogált egy üzlet előtt, s Pista azonmód ismerkedni kezdett vele. Megsimogatta! Ezt nem kellett volna, a láma ugyanis erre komótosan megfordult és… — már elnézést — leköpte Pistát. Juhász nem nyugodott bele a dolgokba, elölről kezdte az egészet és ismételten megsimogatta. A láma ugyanúgy cselekedett, mint az első simogatás után. Havasi Sanyi már fuldoklott a nevetéstől, Pista pedig lila lett, s nagy mérgében belerúgott a jámbor lámába. A szerencsétlen állat egyből beesett az üzletbe, s ettől módfelett ideges lett a bolt tulajdonosa.
Szövetkezett a láma gazdájával, s úgy látszott, hogy verekedni akarnak. A torzsalkodásból semmi sem lett, mert Pistáék nem törődve a ritka levegővel, futásnak eredtek, és szorgalmasan loholtak üldözőik elől. Egyesek szerint európai embereket még nem láttak így futni Cuzcó-ban…
Este aztán hiába magyaráztuk Pistának, hogy lámáéknál már így szokás a barátkozás…
Másnap már kora hajnalban elindultunk a vasútállomásra, hogy elutazzunk és megnézzük Peru legnagyobb idegenforgalmi látványosságát, a Machu-Picchu-t. Persze nem kaptunk helyet a vonaton, s kénytelenek voltunk visszafordulni. Ekkor már a fél város követett bennünket: nem tudták elképzelni, hogy mit keresünk kora reggel melegítőben az utcán. Végül Rákosi Gyuszi egy kissé idegesen megmagyarázta a dolgot:
— Tudják, mi odahaza minden reggel 6 és 7 óra között kézenfogva sétálunk a város közepén…
Furamód mindenki elhitte a magyarázatot…
Branikovits László
Újabb utazás következett, Limán keresztül Bogotába repültünk. Közben a repülőtéren perui gyerekek rohantak meg bennünket, s mutogatták, hogy kipucolják a cipőnket. Páncsics, amikor fizetésre került sor, minden gyereket megkínált egy C-vitamin tablettával. Azt hitték, valamiféle csodaszert kaptak, s amikor néhány nap múlva ismételten errefelé repültünk, már előre mutogatták, hogy kipucolják a cipőinket azokért a különlegességekért…
Bogotában a Millionarios ellen tizenkétezer néző előtt 1:1-et játszottunk, gólunkat Szőke szerezte.
Nagyításhoz klikk a képre!
Ezután Medellin következett, ahol a város csapatával játszottunk. Medellin sportvezetősége öt argentin játékost bérelt három mérkőzésre. Az FTC, a Santos és a Botafogó ellen 2:1-es félidő után 4:2-re győztünk — némi torzsalkodások közepette. Ugyanis a Medellin vezetői percenként akartak cserélni. Gólszerzőink: Branikovits, Rákosi, Albert (2). A játék után hanyatt -homlok rohantunk a zuhanyozóba, félig vizesen száguldottunk tovább az autóbuszba, s irány a repülőtér. A buszsofőr egyesek szerint félreállított autóversenyző volt…
— Minek ez a nagy rohanás? — kérdezte Novák Dezső, miközben mindent elkövetett, hogy az ülésen maradjon.
— Úgysem érjük el a repülőgépet! Megmondtam előre, nem szabad megverni a Medellint, mert akkor húsz perccel előbb elindítják a gépet…
Lehet, hogy Dezsőnek jövendőmondó képességei is vannak, tény, hogy lekéstük a repülőt:
— húsz perccel korábban elindították!
Visszakocogtunk a városba, s másnap csak körülményes utazás után értünk Montevideóba.
Óriási mérkőzés volt! A Nációnál veretlenül, két pont előnnyel nyerte a bajnokságot a Penarol előtt. Negyvenezer néző valóságos kis focikarnevált rendezett, s majdnem megsüketültünk a nagy hangorkántól, amikor kivonultunk a pályára. Nem sok hiányzott, hogy visszavonuljunk, Szőke Pista ugyanis meglepő dolgokat kezdett kiabálni:
— Fiúk! Itt valami nagy bolondság készül. Az ellenfél lóháton fog játszani…
Valóban, egy lovas máris megjelent a játékoskijáróban, és nagy ünneplés közepette a pálya közepére vonult. Páncsics Miki többedmagával azonnal fedezékbe akart vonulni..
Persze semmi ok nem volt az ijedezésre. Ugyanis a lovas nem focizni jött — ő tartotta az ünnepi beszédet, a bajnokcsapat felköszöntőjét. Mondott egy mondatot, aztán belefújt a trombitájába. Aztán újra egy mondat, egy trombitaszó. Már vagy tíz perce tartott a trombitálás és az ünnepi beszéd, amikor a ló — megunva a sok hamis hangot — ledobta magáról a szónokot. Az, a közönség biztatása közben elégtételt vett a szegény négylábún, majd visszamászott rá és folytatta az előadást. Aztán jött a mérkőzés, 5:4-re kikaptunk. Branikovits két, Rákosi és Juhász egy-egy gólt rúgott. Az újságok az „év show”-jának nevezlek a játékot … Valóban nagy mérkőzés volt, s egy kis szerencsével győzhettünk volna …
— Végre egyszer négy gólt rúg a csatársorunk — zsörtölődött Novák Dezső — erre három mazsolát szedünk össze hátul…
Portó Alegre – pokoli hőséggel, no és négy Fradistával. Balról: Havasi, Mucha, Bálint, Füsi
Utolsó mérkőzésünket Portó Alegreben játszottuk az Internacionálé ellen. A múlt évben itt játszott a magyar válogatott pályaavatót. Rákosi és Branikovits góljával 2:1-re győztünk.
Bágyadt vizsgálódás a mérkőzés előtt. Aztán este egy „bágyadt” győzelem és közönségsiker
Következett a csodálatos Rió, nagy napozás, fürdés a tengerben.
Napfényes csendes pihenő és egy gyors hármas portré: Branikovits, Bálint, Rákosi. (Baloldalt Csanádi Ferenc edző)
Majd irány újra a repülőtér. Aztán repülés Európába.
Vélemény, hozzászólás?