A Fradi naptára, május 2.

tempo-naptar

Évfordulók:

49 éve született Bjelic, Alen
28 éve született Cissé, Ibrahim
128 éve született Okos Béla
125 éve született Takács Géza

takács-géza

Takács I. Géza, Takács II. József bátyja. Hungler II.-vel a Ferencváros történetének egyik legkiválóbb hátvédpárját alkották. “Mari néni” (becenevét akkor kapta, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Takács a térdig érő, bőnadrágban úgy festett mintha szoknya lett volna rajta. Amikor a bemelegí­téshez kifutott a pályára, az egyik szurkoló felkiáltott: – Úgy néz ki, mint egy Mari néni!) a roppant lelkiismeretes, szorgalmas játékosok közé tartozott. Hatalmas fizikuma, erőteljes rúgásai és határozott közbelépései segí­tették a válogatott csapatba. Lelkes, megbí­zható játékával az FTC-publikum egyik kedvence volt. 492 alkalommal szerepelt a Fradi meccsein, mindig lelkesen, keményen, nagy ambí­cióval. 4 bajnoki cí­m, 4 magyar kupa elsőség és az 1928-s KK győzelem gazdagí­totta pályafutását.

Mérkőzéseink ezen a napon:

1915. FTC – NSC 1:0, Edzőmérkőzés
1926. FTC – RAC 6:0, Edzőmérkőzés
1931. Radnicki – vegyes Ferencváros, III. ker., Nemzeti 2-5, nemzetközi barátságos
1937. Ferencváros – Újpest 4-2, NB1
1943. Ferencváros – Kispest 5-0, NB1
1953. Bp. Kinizsi – Salgótarjáni Bányász 0:0, NB1
1954. Bp. Kinizsi – Bp. Dózsa 3:2, NB1
1956. Bp. Kinizsi – Bp. Dózsa 0:0, NB1
1962. ZTE – Ferencváros 0:2, Edzőmérkőzés
1963. Nyíregyházi Spartacus – Ferencváros 1:2, Edzőmérkőzés
1967. Svédország – Ferencváros 8:2, nemzetközi barátságos
1971. Ferencváros – SBTC 0:1, NB1
1981. Bp. Honvéd – Ferencváros 0-1, NB1
1984. Siófok – Ferencváros 4-2, MK
1987. Ferencváros – Vasas 3-1, NB1
1990. Ferencváros – Bp. Honvéd 1-1, NB1
1992. Ferencváros – Újpesti TE 3-2, NB1
1993. Diósgyőr – Ferencváros 0-4, NB1
1998. Ferencváros – ZTE 3-2, NB1
2004. Ferencváros – Újpest 0-1, NB1 rájátszás
2009. Ferencváros – Cegléd 4-1, NB2
2012. Szajol – Ferencváros 0-6, Edzőmérkőzés

Összes díjmérkőzés: 17 mérkőzés, 10 győzelem, 3 döntetlen, 4 vereség, 40-27 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

2004. Kriston Attila

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1948. Henni Géza

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1926. Tóth-Potya István

Blum Zoltánt, a FTC kiváló reprezentatí­v játékosát, aki kilenc hónapig állandóan a harctéren volt s mint az I. bosnyák gyalogezred zászlósa vitézül harcolt a szerbek, majd az oroszok ellen, kitüntették a nagy ezüst vitézségi éremmel, egyben pár heti pihenőre hazaküldték. Blum Zoltán nagy sportszeretetét bizonyí­tja, hogy rövid itt tartózkodása idejére is tréningbe áll s résztvesz a FTC.-nak a BTC. és MTK elleni döntőmérkőzésein.” (1915 – NSC)

„Lefékezve játszott kombinált csapatunk Ujvidéken (…) A második félidőben lendültek csak játékba s ha a bí­ró nem fújja le tí­z perccel előbb a meccset, még több gól is esett volna” (1931 – Radnicki)

„Telt ház fogadja a rangadó ellenfeleit. Toldi bejelenti a vezetőknek, hogy a B. közép budai alcsoportja 200 főnyi különí­tménnyel vonult ki és a nagytribün melletti kanyarban foglalt helyet. Kállai és Sárosi dr. is bemegy az öltözőbe, a két civilbe öltözött középcsatár láttam kórusban kiáltanak fel a játékosok: – Itt vannak a betegek!…A gyep is kifogástalan, csak a kapuk előtt látni egy-egy kis üres foltot. A nézőtér szépen megtelt, még az emeletes tribünön is foglalt a legtöbb hely. A rangadón gigászi küzdelem, időnkint remek futball, igazságos eredmény született. A Ferencváros Sárosi nélkül is egységesebb volt, az Újpest nem tudta pótolni Kállait, a sorozatos Fradi támadok miatt az újpesti védelemre túl nagy munka hárult. Nagy mérkőzést hozott a zöld-fehérek és a lila-fehérek megütközése. Talán játék szempontjából nem állott mindig magas ní­vón ez a mérkőzés, de mindvégig vérbeli küzdelem volt a javából. A Ferencváros jobbnak bizonyult, de az Újpest nem meg magát könnyen. A két remek középcsatár hiányát a Ferencváros csatársora érezte meg kevésbé. Igaz ugyan, hogy a zöld-fehérek pótolni tudták Sárosit úgy, hogy csak az ő helyére tették be a helyettest és pedig egy vérbeli, tehetséges csatárt. Ráadásul megkettőzte a ferencvárosiak erejét az a tudat, hogy legjobb emberük, Sárosi dr. nélkül kénytelen kiállni. Jakabtól senki sem várta, hogy teljes értékű helyettese legyen Sárosi dr.-nak, de egyébként is első szereplése volt ez bajnoki mérkőzésen a Ferencváros csapatában.” (1937 – Újpest)

„Meglehetősen nagy az érdeklődés a mérkőzés iránt, 20 ezer néző várta izgatottan a Ferencváros-Kispest rangadót. A Fradiban az az újság, hogy végre Onódy is helyet kapott a csatársorban, mégpedig a jobb összekötő helyén. AZ első félidőben 11-esből Sárosi III rúgta a vezető gólt, majd Beke, és végül Sipos rúgta a labdát Boldizsár hálójába. Szünet után Sárosi dr. rúgott két gólt, s í­gy 5:0 arányban győzött a Ferencváros. A Kispest csalódást keltett az Üllői úton. A zöld-fehéreknél Rudas és Nagy II játszott legjobban. Sárosi III a pöttömnyi Kispest csatárok között úgy hatott mint Gulliver a törpék birodalmában. A csatársorban Sipos szédületesen gyors, de Onódy is olyan játékos már, akinek ott a helye az első csapatban. Sárosi dr. és Finta szép labdaosztogatásával tűnt ki.” (1943 – Kispest)

Állnak (balról): Tátrai S., Finta, Sipos, Rudas, Sárosi III., Farkas Gy., Ónody II., Csikós, Beke, Nagy II. András, Sárosi

1943, Állnak (balról): Tátrai, Finta, Sipos, Rudas, Sárosi III., Farkas, Ónody II., Csikós, Beke, Nagy II., Sárosi dr.

„A Bp. Kinizsinek éppen az a csapatrésze játszott ezúttal nagyszerűen, amely eddig a leggyengébb volt: a támadósora. A két fedezet nagyszerű támogatásával ez a sor igen sok gyors, korszerű támadást vezetett és végül is megérdemelten nyerte meg a Kinizsi a mérkőzést. Az együttesben mindenki lelkesen, teljes erőbedobással harcolt. A védők – bár mindegyikük követett el egy-két hibát – jól látták el a feladatukat. A támadósor minden tagja pompásan játszott, talán csak Vilezsál mozgott valamivel halványabban. A csatárok átadásai, lyukrafutásai kitűnőek voltak, egészen korszerű összjátékot mutattak be és jóval többet lőttek, mint bármikor eddig tavaszi mérkőzéseiken. Különösen nagy lendí­tőerőt jelentett ebben a sorban Láng és Fenyvesi.” (1954 – Bp. Dózsa)

„Rangadóhoz méltóan nagy volt a küzdelem, a játék azonban messze elmaradt a kí­vánalmaktól. A Ferencváros átvészelte az első negyedóra Honvéd rohamait, majd átvette a játék irányí­tását. A félidő hajrájában élesedett a küzdelem és ez a 43. percben gólt is eredményezett. Mucha egy bravúrosan megszerzett labdával, meredek átadással szöktette Szokolait. A csatár megnézhette magának a kaput, s utána 13 méterről védhetetlenül lőtt a jobb alsó sarokba. Szünet után fordult a kocka, legalábbis annyiban, hogy a Honvédra most rá sem lehetett ismerni, mert sokkal lüktetőbb tempójú labdarúgást játszott, mint az első félidőben. Mindez azonban csak arra volt elég, hogy nagy fölényt harcoljon ki. Állandóan a Ferencváros térfelén játszottak a kispestiek, amibe persze közrejátszott a vendégek tudatos játékfelfogása is, hiszen minden erejüket a támadások széttördelésére fordí­tották, teljesen betömörültek a kapujuk elé, romboltak, és ezt a törekvésüket siker koronázta. A mezőny legjobbja Mucha mentett több alkalommal is veszélyes helyzetben, majd amikor elfogyott az ereje, Jancsika önfeláldozó játékát tapsolták a ferencvárosi szurkolók. Dicséretére szóljon a ferencvárosiaknak, hogy többször is átvészelték az ellenfél hatalmas nyomását, nem ijedtek meg a honvédos támadások láttán, aztán, amikor gólhelyzetbe kerültek, a hidegvérű Szokolai révén már első adandó lehetőségüket érvényesí­tették. A szerencse általában azt pártfogolja, akinek helyén van a szí­ve. Így történt ez most is.” (1981 – Bp. Honvéd)

„Nem igazán nagy, mégis igen érdekes, változatos mérkőzéssel köszöntek el a kettős rangadók a Népstadionból. Bár maga az eredmény, a gólok viszonylag szapora volta nagyjából a régi szép időket idézte, ám a játék, csak alkalmanként, egy-egy villanás erejéig emlékeztetett a nagy napokra. Összességében eseménydús bajnoki összecsapást láthattak a Népstadion nézői. A Ferencváros azzal nyert, hogy a 90 percből lényegesen több időt játszott, mint ellenfele. Persze, a látottak után nem biztos, hogy valamennyi néző úgy ment haza: kár a kettős rangadókért. De azt senki sem tagadhatja, hogy ezúttal méltó volt a mérkőzés a hagyományokhoz.” (1987 – Vasas)

„A Ferencváros tovább folytatja nagy menetelését, mig az Újpest az elmult heti Veszprém elleni szégyenteljes játékát követően a második félidőben már megmutatott valamit igazi arcából. A zöld-fehérek megérdemelten nyerték a szí­nvonalas, változatos rangadót…Nyilasi Tibor: — Véleményem szerint az elmúlt öt év legnagyobb, legdrámaibb meccsét játszottuk. Nem túlzás: heroikus küzdelem folyt a pályán. Talán mondanom sem kell az eredménnyel elégedett vagyok, bár immár sokadszor beleestünk ugyanabba a hibába, s ez majdnem megbosszulta magát. Vezetésünknél is görcsösen futballoztunk, mely elsősorban a nagy, már-már túlzott akarással magyarázható. A mérkőzés folyamán többször kifejezetten levegősen védekeztünk, ezt a következő találkozókon, ha valóban bajnokok akarunk lenni, nem engedhetjük meg magunknak. Az egész csapattal elégedett vagyok, mindenki ereje és tudása legjavát próbálta nyújtani.” (1992 – Újpesti TE)

„A kiesés ellen hadakozó diósgyőriek elszántan kezdtek, lendületük azonban csak félórányi ellenállást tett lehetővé. A bajnok ritmusváltásaival valósággal felőrölte sokat hibázó ellenfelét…31. percben megzörrent a diósgyőriek hálója: Páling a jobbösszekötő helyéről, 10 m-ről emelt a kapu jobb oldalába (0:1). Öt perc múlva Lipcsei indí­totta Gregort, akit a védők nem tudtak szerelni, a csatár 9 m-ről, ballal a kifutó Dohot fölött a kapu közepébe emelt (0:2). A 75. percben Fodor egyedül lépett ki a védők közül, majd Farkas dí­szkí­séretét élvezve, nagy vágta után 14 m-ről a kapu közepébe lőtt (0:3). A befejezés előtt négy perccel Albert elvette a labdát Leskótól, önzetlenül Wukovics elé passzolt, aki a bal alsó sarokba helyezett (0:4).” (1993 – Diósgyőr)

1998

2009

1909

1940

1970

4 Vélemény a cikkhez: A Fradi naptára, május 2.

  • Különösen a ’37-es, a ’43-as, az ’54-es, a ’81-es és a ’92-es meccsek szí­vetmelengetőek. Persze mindegyik az, amit megnyertünk. A ’92-esen kint voltam, több mint telt ház előtt fordultunk be a célegyenesbe, aminek a végén júniusban bajnokok lettünk ! Micsoda tavasz volt !!!

    HAJRÁ F R A D I !!!

    • Én is, én is! Ma negyedszázada, hátborzongató! Emlegettem már pár helyen! 22 ezer embert í­rt a másnapi Sport (a 18 ezres stadionban), aki későn jött, a lépcsőkön szorongott, már-már a reflektorokon is lógtak az emberek, én se a helyemen ültem, mert azt is elfoglalták addigra. 2-2-es félidő, Foci pazar szabadrúgásgólja, és egy öngól a második félidőben, amivel eggyel közelebb léptünk a végső eufóriához! Feledhetetlen! ’92 tavasza, Te csillag!

      • Micsoda meccs volt az a ’92-es! Csak rádión tudtam hallgatni, utána hittem el először, hogy „100 év” után ismét bajnokok lehetünk!
        „’92 tavasza, Te csillag!” – örülök, hogy ide nem analfabéták járnak … KOMOLYAN!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories