Az ördög és a két lakat
EGY IFI BAJNOKSÁG MARGÓJÁRA
A bajnokcsapat edzőjével fél órával az edzés előtt találkoztunk, a Fradi pálya öltözőjében. Kint a januári szél süvített végig a sporttelepen és Ördög László az őszi hónapokról beszélt, amikor csapata, az FTC ifi III. a nagy versenyfutásban megnyerte a bajnokságot.
— Fiaimról mi mást mondhatnék, mint jót. Mert tényleg jól játszottak. 26 mérkőzésből 23-at megnyertek, s gólarányuk is imponáló: 93:11!
Győzelmüket már csak azért is örömmel fogadták a zöld-fehér egyesületnél, mert évek óta az MTK sorra nyeri a különböző korcsoportok bajnokságait, kezdve az úttörőktől, holott talán éppen a Fradiban van a legtöbb saját nevelésű játékos.
— Két évtized edzői munka van a hátam mögött. Sok csapattal nyertem bajnokságot, de egyiknek sem örültem úgy, mint ennek!
Ez tény, el kell hinni Ördög Lászlónak. Mások mesélték, milyen meghatott volt az ünnepi vacsorán.
— Igen, a tavalyi idény kitűnően sikerült. Hogy mi lehet egy ifi III-ban az edző célja, feladata? Mindenekelőtt alapfokon nevelni játékosokat olyan posztra, melyre a nagy csapatnak szüksége van, hogy ezzel enyhítsük a gondot. Ez sikerült, s a bajnokságban elsők lettünk. Sajnos, nekünk, ifikkel, serdülőkkel foglalkozó edzőnek egyre nehezebb a dolgunk. Lassan teljesen eltűnnek a grundok. Ez ellen csak egy orvosság van: több pályát kell építeni, s a meglevőket bizonyos értelemben grund-jellegűekké alakítani. A tíz-tizenöt éveseknél a legfontosabb: sokat játszani. Csak ezután jöjjön az erőnlét, meg a többi … Ebben a korban tanulhatják meg leginkább a jövő labdarúgói, hogy ezt a sportot elsősorban játsszák! Vallom, mindenkivel foglalkozzon alaposan az edző, s ne tanácsolja el a fiatalt 3—4 edzés után, még akkor sem, ha kedvezőtlenek az első benyomások. Sokszor hónapokra van szükség, hogy valakiben észrevegyük a tehetséget… Ne sajnáljuk a fáradságot. A felfedezés öröme bőven kárpótol ezért.
Aki ismeri az edzőt, tudja, mindig a becsületes, kemény munka híve volt. Mi tagadás, sokan nehezteltek rá emiatt. Egy csapatnál, ahol hat évig működött, s amellyel két bajnokságot nyert, felmondták állását, mert nem tűrte a lazsálást… S az FTC ifi III. tagjai sem örültek, amikor az esőben, szélben olyan jó lett volna kiengedni, de a „kegyetlen” Laci bácsi hajthatatlan volt. A bajnokság után, persze megbocsátottak neki…
— Ahol bajnokcsapat van, úgy dukál, gólkirály is legyen …
Kimegyünk a pályára. Hozzánk inti ifjabb Lakat Károlyt.
— Hogyan lettél mesterlövész?
— Csapatunkból vagy öten lehettek volna elsők. Ez szerencse dolga. Sokszor olyan forintos labdákat kaptam, hogy nem tudtam nem berúgni
Éppen faggatjuk, mikor Mátraiék társaságában megjelenik Lakat Károly, az apa. Kíváncsian lép Ördög Lászlóhoz.
— Vallatjuk a fiad, de nem megy a dolog …
A papa segítségére siet.
— Szokatlan ez még neki. Remélem belerázódik nemcsak a nyilatkozatba … —, s mosolyog.
— Ajánlok egy kompromisszumot … — teszi hozzá nyomban Lakat. 67-ben is nyerje meg csapatával a bajnokságot, Ördög Laci az ő játékosa legyen ismét a gólkirály s én majd mesélek érdekes történeteket.
Ebben maradtunk. Csak persze kérdés, mit szólnak hozzá az ellenfelek. Igaz, jócskán akad belőlük, ám ez még érdekesebbé teszi a dolgot…
(Labrarúgás, 1967 január – Kovai Iván)
Már 1967-ben leírták, hogy mit kell, kellene csinálni az utánpótlásnál, amit máig sem sikerült megvalósítani, pedig még ma is aktuálisak az akkori gondolatok.
Azóta, hogy ezt írtad, újabb 3 év telt el … változott valami? Félek, 30 év múlva ugyanitt fog tartani a magyar foci: „Valamit változtatni kellene … ” Ez egy vicc … ilyen a világon sehol sincs … olyan országban meg pláne nem, amelyik kb. 70 éven át a világ legszűkebb élvonalába tartozott ….