EBEDLI-től – KVASZTA-ig
dr. Fenyvesi Máté
A zöld-fehérek népszerű, „Tüske” néven becézett, szűkszavú balszélsője a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozik. A válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (A Fradiban — kevesebb taktikai megkötöttséggel — gólerősebbnek bizonyult.) Lelkiismeretességét és fegyelmezettségét dicséri, hogy egyéni sikerek keresése helyett elsősorban a rábízott feladatokat igyekezett jól megoldani. Pályafutása során gyenge formában többször is játszott, de lelkesedés, teljes erőbedobás nélkül — egyszer sem. Tovább olvasom
Huber Rezső
Villámgyors mozgású, bravúrokra is képes, de könnyelműségre hajlamos kapusnak mutatkozott. Főként a gólvonalon mozgott magabiztosan. A kapu előterében vívott közelharcokban és a kifutásoknál olykor alulmaradt.
Az FTC vezetői a Testvériségből igazolták az Üllői útra. Huszonkét évesen állt először az FTC kapujába és egy híján százszor szerepelt ferencvárosi mezben. Tovább olvasom
Kiss László
Szinte napra pontosan 20 éves volt, amikor az FTC labdarúgói közé igazolták. Ez az igazolás azonban kicsit eltért a szokásostól. Az történt ugyanis, hogy „jelzések” érkeztek Miskolcról, hogy van ott egy jó felépítésű játékos, akit Kiss Lászlónak hívnak.
Valaki megnézte a miskolciak egyik meccsét és megerősítette, hogy a Kiss nevű labdarúgó jól játszott (itt játszott ekkor Kiss II. László). Az átigazolási határidő lejárta miatt gyorsan kellett cselekedni… Felkeresték tehát Kiss Lászlót, hogy a Ferencváros szeretné leigazolni. A játékos boldogan írta alá az átigazolási lapot, hiszen gyerekkora óta szimpatizált az FTC-vel. Aztán csak hetek múlva derült ki, hogy az ajánlólevél ugyan Miskolcról jött, de az a Kiss diósgyőri színekben játszott … Tovább olvasom
Hlavay György
Hlavay I György az NSC, majd az MTK (1913-17: 22 bajnoki /4 gól; két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja) középfedezete, 1909 és 1914 között 8 alkalommal volt a legjobb tizenegy tagja.
A hosszú időn át felülmúlhatatlan Károly Jenő „Tanár úr” nyomdokain haladt. Nagyszerű technikai felkészültségével és taktikai érettségével csapatának igazi karmesterévé vált. Pompás, hosszú átadásokkal foglalkoztatta csatársorának mindkét szárnyát. Legértékesebb erénye, a váratlan súlypontáthelyezés, gyakran állította megoldhatatlan feladat elé ellenfeleit. A védekezésben is kifogástalanul ellátta a munkáját. Fejjátéka kimagaslott a hazai mezőnyből. Az első világháború után élvonalbeli edzőként működött — szintén eredményesen. Tovább olvasom
Kű Lajos: 75
Húsz évesen a Videoton csapatában mutatkozott be az első osztályban, majd a Fradiba szeretett volna igazolni. A székesfehérváriak nem adták ki a zöld-fehéreknek, így az 1969-es évben várnia kellett a játékengedélyre.
A várakozásból hét hónapot katonaként töltött, ahol egy laktanyai meccsen eltört a lába.
1970-ben a félidényes bajnokságban lépett először pályára egy salgótarjáni bajnoki mérkőzésen dr. Kalocsay Géza csapatában. Rögtön góllal bizonyított a középcsatárként lehetőséghez jutó játékos. Az 1970-es szezon bajnoki döntőjéig menetelt a Fradi, de a döntőben az Ú. Dózsa jobbnak bizonyult. Kű ekkor már a csapat alapemberének mondhatta magát.
Győri József
A tehetséges, sokoldalú labdarúgó nagy reményekkel, a III. kerület (146 bajnoki / 57 gól) válogatott labdarúgójaként érkezett az Üllői útra.
Legtöbb sikerrel hátvédként szerepelt. Gyorsaságával és jó rúgótechnikájával tűnt ki a védelemben. A válogatottban, cserejátékosként a jobbfedezet helyén jutott szóhoz.
Zöld-fehérben azonban nem sokra vitte. Összesen kilenc meccset játszott, igaz ebből kettő az 1937/38-as bajnokság nyitányára esett, ezzel Győri „Pipó” tagja lett a Fradi aranyérmes csapatának.
Kertész Tibor
Az 1945 és 1945/46 évi ifjúsági bajnokságot nyert csapat (Henni, Pamuki, Csiszár, Berta, Ombódi, Anda, Káldi, Dékány, Kapitány, Szőke, Földes, Kocsis, Kertész) tagjaként ’46 júniusában játszotta egyetlen bajnoki mérkőzését Szegeden. Tovább olvasom
Horváth Ferenc: 50
Kispesten nevelkedett, ahol ifjúsági gólkirály is volt, de elsőosztályú játékos Fehérváron lett. 1991 és 1996 között volt a Videoton játékosa. 1996 nyarán már válogatott játékosként igazolta le a Ferencváros, a Stadler Kupán lépett először pályára zöld-fehér színekben. Igaz addig sok borsot tört a Fradisták orra alá:
Karába János: 81
A Vörös Meteorban kezdte, majd Dorogon lett NB I-es játékos.
A Bányásztól igazolt szélső három éven át viselte az FTC első csapatának a mezét, méghozzá az egyik aranykorszakban. A Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi ötösfogat – mert akkor még öt csatárral játszott egy igazi futballcsapat – alaposan hintette a gólokat a híres ellenfeleknek is. És ehhez Karába is hozzátette a maga góljait.
A legendás gólja természetesen a Manchester Unitednek lőtt létfontosságú találata. 1965. június 16-án, a Népstadionban történt az első félidő 44. percében: nehéz szögből, mintegy 25 m-ről olyan bombagólt lőtt az angolok kapujába, hogy a közönség (telt ház volt a Népstadionban) extázisban ünnepelte a jeles jobbszélsőt. A stadion melletti Földtani Intézetben földrengéstől tartottak… Tovább olvasom
Kemény Tibor
A jó felépítésű, gyors játékos lendületes elfutások után pontosan adott be és bátran vállalkozott lövésre is. Hátrányt jelentett viszont számára, hogy csak bal lábbal rúgott jól. Fejjátéka sem volt kifogástalan. E hiányosságok ellenére megbízható, hasznos csatárnak bizonyult a legjobbak között is.
Tizenöt esztendős volt, amikor először öltötte fel a zöld-fehér mezt. Akkoriban ez nagy eseményt jelentett egy kisdiák életében. Így emlékezett vissza a hófehér hajú Kemény Tibor: Tovább olvasom