EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Fonnyadt Zsolt: 55
Huszonegy évesen mutatkozott be Rákosi Gyula csapatában és két éven át meghatározó tagja volt a csatársornak a bal szélen száguldozó szélső. Góllövő tudományát elsősorban az örök rivális lila-fehérek ellen csillogtatta, kétszer is duplázni tudott a Megyeri úton.
Pályafutását sérülések gátolták, így kimaradt az 1991/92 évi bajnokcsapatból is.
Az 1992/93-as szezonban mindössze egy bajnokin tudott már pályára lépni, majd ismét megsérült egy felkészülési találkozón, amely élvonalbeli pályafutásának végét jelentette. Tovább olvasom
Józsi György: 40
Családi örökség a Józsi familiában a futball, hiszen édesapja is NB I-es játékos volt.
Józsi György a ZTE nevelése, a kék-fehérek színeiben mutatkozott be az élvonalban 2001 tavaszán. Hét éven át volt a zalaegerszegiek igazolt játékosa (egyszer a bajnokcsapatban is pályára lépett), igaz közben megfordult kölcsönben Nagykanizsán és a nagymultú prágai Slavia-nál is. Tovább olvasom
Horváth Árpád: 75
1966-ban a Gammától került Csanádi Ferenc ifi-csapatába, majd két év múlva Lakat Károly tette be először az első csapatba az Óriás becenévre hallgató védőt.
A Videoton ellen csereként lépett pályára, így tagja volt az 1968 évi bajnokcsapatnak. Egy év múlva vált stabil csapattaggá. A csapatban a kapusposztot leszámítva mindenhol megfordult ferencvárosi pályafutása alatt.
Koltai József
A nyugodt, körültekintő, fáradhatatlan labdarúgó tagja volt az első magyar válogatott csapatnak. Általában hosszú átadásokkal lendítette támadásba csatárait. Fejelésre azonban — amely akkoriban „lenézett produkció” volt — csak ritkán vállalkozott. Kolhanek-Koltai a csatársorban is megállta a helyét.
Nyugodtan, körültekintően játszott, a megtestesült hidegvér volt. Külön specialitása volt az ellenfél játékosait a legszabályosabban földhöz „kenni”.
A Nemzeti Sport hasábjain 1924-ben jelentek meg ezek a sorok a magyar labdarúgás őskorában játszó fedezetről. Tovább olvasom
Szergej Kuznyecov: 60
1991 augusztusában a Metalurg Zaporozsje csapatától érkezett az ukrán védő. A huszonkilenc éves, rutinos hátvéd a Fradi történetének első légiósa a védelemben. Első szezonjában mindjárt négy gólt is lőtt Nyilasi Tibor bajnokcsapatában. 1994 tavaszán Oroszorszába szerződött, de egy fél szezon elteltével visszatért az Üllői útra és ismét biztos pontot jelentett a csapat védelmének tengelyében. Tovább olvasom
Fenyvesi László
A VVK győzelem után New Yorkban túrázott a csapat, így a soros Magyar Kupa mérkőzésre a Zalaegerszegi Építők ellen a tartalékcsapatát játszatta a Ferencváros.
Fenyvesi III. jobbszélsőt játszott egyetlen ferencvárosi díjmérkőzésén. Tovább olvasom
Horváth Ödön
1947 nyarán igazolt a III. kerülettől (1945-47: 58 mérkőzés / 23 gól) az Üllői útra és 1953-ig futballozott zöld-fehérben.
Az első tucat ferencvárosi mérkőzése nagyszerűen sikerült. Az ekkor még jobbösszekötő posztján szereplő játékos öt gólt is szerzett ezeken a találkozókon.
A 13. meccsén, a DVSC ellen súlyos térdsérülést szenvedett (korábbi formáját már sohasem nyerte vissza). Hónapokra kiesett a csapatból, és ezután hatodik csatárnak számított. Ha valaki kiesett a csatársorból Ő volt a beugró.
A támadóötös majd’ minden posztján megfordult, csak balszélsőt nem játszott. Az 1948/49- es legendás bajnokcsapatban öt alkalommal kapott helyet balösszekötő poszton.
Az ÉDOSZ majd Kinizsi gárdában többnyire már jobbszélsőként rúgta a labdát. Tovább olvasom
Keresztúri András: 55
A Dabasról érkezett labdarúgó 1989 és 1991 között rúgta zöld-fehérben a labdát. A második idényben ment neki jobban a játék, 25 bajnokin 7 gólt is szerzett a középpályáról. A Pécs, a Volán és a Siófok elleni találkozókon az ő gólja döntött, míg a Vasas elleni találkozón ő szerezte a győztes találatot. 1991 tavaszán a Nehru kupán bekerült a magyar válogatottba is. Tovább olvasom
Hegyi Mátyás
Hegyi Mátyás 1906-tól Fővárosi TC, Magyar Testedzők Egylete, 1909-től Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete (KAOE), Józsefvárosi Torna Club (JTC), 1910-től III. ker. Torna és Vívó Egylet (III. ker TVE), 1914-től Ferencvárosi Torna Club (FTC). Az FTC-vel kétszer nyert (nem hivatalos) bajnoki címet. 1918-tól óbudai Vérhalom SC, 1920-tól III. ker. TVE, 1921-től Csehszlovákiában az Ungvári TK, 1922 májusától a PMTK [Pozsonyi Magántisztviselők Torna Köre], majd az Érsekújvár, 1923-től ismét a III. ker. TVE (118 bajnoki /14 gól) játékos-edzője, 1925-től másfél évig a német Darmstadt edzője volt.
Hegyi egyszerre több egyesületben is rúgta a gólokat. Az FTC már a nyolcadik (!) egyesülete volt.
Pályafutásáról, az FTC-ben eltöltött évekről egy 1926-os Nemzeti Sportban így emlékezett meg: Tovább olvasom
Giron Zsolt: 65
Egykori saját nevelésű, 45-szörös ifjúsági válogatott védőnk bő három éven át szerepelt az elő csapatban. Harminckét tétmeccsen lépett pályára, egyetlen bajnoki gólját a Videotonnak lőtte. Tagja volt egy-egy ezüst- és bronzérmes, valamint egy kupadöntős és két kupagyőztes csapatnak is. Tovább olvasom