EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Koffler József
A Szentendrei MADISZ-tól érkezett jobbszélső 1946 őszén, majd 1947 tavaszán egyszer-egyszer kapott helyet a kezdőcsapatban.
’47 őszén játszott hátvédet, fedezetet is. Saját posztján háromszor szerepelt a csapatban és két gólt is szerzett.
Az 1948-as felvidéki túrán góllal búcsúzott a csapattól. Tovább olvasom
Eipel Ferenc
1962-ben egy toborzón került a Ferencvárosba Vépi Péterrel és Bálint Lászlóval együtt. Az ifiben csatárposzton csillogtatta erényeit, többször is házi gólkirálya volt aktuális csapatának.
Öt-hat esztendővel később került az akkor világhírű nagycsapat közelébe. Húsz esztendősen mutatkozott be a Fradiban Mátrai és Fenyvesi búcsúmeccsén.
Eipel így vallott bemutatkozásáról: Tovább olvasom
Farkas Béla
A III. kerülettől (20 bajnoki / 7 gól) érkezett csatár az 1936/37-es idényben hatszor szerepelt az ezüstérmes ferencvárosi csapatban. Tovább olvasom
Horváth László: 80
Horváth a Pápai Kinizsiből, még csatárként került az FTC-hez. 1962-t írtak…
– Celldömölkön, majd később Pápán is a góllövés volt a feladatom. Ennek köszönhetem a ferencvárosi szerződésemet is. 1962-ben, Húsvétkor a Fradi Pápán játszott ellenünk, és nyert 16:1-re. Azt az egy gólt azonban én lőttem. Ezt követően kétszer elhívtak próbajátékra, majd leigazoltak.
Az „Api” becenevet is ennek az átigazolásnak köszönhette… Akkortájt Csanádi Ferenc volt az ifik edzője. Laci nagyon gyorsan haladt a ranglétrán, mert alig hogy az Üllői útra került, nem sokkal később már a „tarcsiban” is szerepelgetett. Az edzéseket azonban az ifjúságiak között végezte, és amikor Feri bácsi egy gyakorlatot akart elmagyarázni tanítványainak, mindig azt mondta:
– Majd az öreg, az Api megmutatja.
Ez az öreg, az Api, Horváth Laci volt. Így ragadt rá a becenév. Persze, csak azért számított öregnek, mert már a tartalékok (Api kilencszeres utánpótlás válogatott is volt) között is kergette a labdát.
Nos, Horváth Api karrierje szépen ívelt a Ferencvárosban, hiszen 1965-ben debütált az NB I-ben, méghozzá Győrött, ahol győzött a Fradi. Tovább olvasom
Kökény József
– Hol, hogyan kezdődött labdarúgó pályafutásod?
– Cegléden, 14 éves koromban kezdtem a Vasutasban. Előtte a bátyám is ott játszott, aki nagy-nagy tehetség volt, az ifi válogatottba is meghívták, aztán Szegeden folytatta. Én 18 éves koromban kerültem fel Budapestre, az Előréhez igazoltam. Két szép évet töltöttem ott, amikor megkeresett az SBTC. Már-már úgy volt, hogy Salgótarjánba igazolok, amikor a Fradiból is megkerestek. Monostori Karcsi bácsi és Del Medico Toncsi bácsi hívtak az Üllői útra. Aztán egy Park szállóbeli beszélgetés végén igent mondtam. Tovább olvasom
Kemény László
A Fradiban többnyire a tartalékcsapatot erősítette, azt sem sokáig. 1930 augusztusától egy rövid időre az Ungvári MTE edzője lett, majd hazatért. Tovább olvasom
Kéri Károly
Huszonhárom évesen, 1943 októberében Újvidéken szerepelt először az FTC első csapatában a MÁVAG-tól érkezett játékos. Ezt további 312! fellépés követte, ahol három gólt szerzett. Sokoldalú labdarúgó volt: hátvédként, fedezetként egyaránt megállta a helyét. Pontos helyezkedés, határozott szerelés, jó fejjáték és a labda ésszerű továbbítása jellemezte. Egyetlen hiányossága a gyorsasága volt. Jól tűrte a megpróbáltatásokat, türelme után jogosan becézték „Birkának”. Tovább olvasom
Kuchta Ferenc
(fotó: Sándor Mihály gyűjteményéből)
A VVK győzelem után New Yorkban túrázott a csapat, így a soros Magyar Kupa mérkőzésre a Zalaegerszegi Építők ellen a tartalékcsapatát játszatta a Ferencváros.
Ifi-válogatott jobbhátvédünk ezen a találkozón játszotta egyetlen ferencvárosi díjmérkőzését. Tovább olvasom
Háda József
Kiváló képességű, vakmerő, rendkívül ruganyos kapusnak bizonyult (ifjúsági sportoló korában magasugrásban kerületi csúcsot ért el, mellette 110m gátfutó is volt). A labdát biztos kézzel fogta, jól helyezkedett és határozottan, gyorsan avatkozott a játékba. Kitűnő adottságai kellő nyugalommal, higgadtsággal párosultak. A kifutás azonban nem tartozott erősségei közé. Tovább olvasom
Kakas László: 70
Szülővárosában, a heves megyei Ecséden indult nem mindennapi pályafutása 1972 tavaszán. Tizennyolc évesen állt először kapuba a megyei II. osztályban, úgy, hogy korábban még edzésen sem vett részt.
A nem mindennapi pályakezdetről: Tovább olvasom