SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
Tolonics Sándor
Ifiválogatott jobbszélsőnk egyetlen bajnoki mérkőzésen szerepelt az első csapatban 1957-ben.
Ugyanezen év nyarán tagja volt az ausztrál túrán résztvevő ferencvárosi alakulatnak is.
Rövid pályafutásának érdekessége, hogy nem szerepelt vesztes csapatban, sőt tíz mérkőzéséből kilencszer győztesen hagyhatta el a pályát. Tovább olvasom
Schaffer Alfréd
Itthon csak Spécinek nevezték, a németek találtak neki igazi méltó becenevet: ő lett a Futballkirály (Fussballkönig).
Valóban királyi jelenség volt, legalábbis, ami a játéktéren nyújtott teljesítményét illeti. Fölényes biztonsággal kezelte a labdát, s szinte bármilyen távolságból hihetetlen pontossággal lőtt kapura.
A klubelnökök irodájában épp olyan király volt, mint a pályán. Tökéletesen tisztában volt saját képességeivel, értékével, s mindig megérte szolgálatainak árát. (Még „amatőr” korában is, hát még profiként! Jellemző történet, hogy amikor Bázelben játszott, a helyi polgármester félig tréfásan ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ön a hírek szerint többet keres, mint én.” Spéci azonnal kész volt a válasszal: „Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!”) A klubhűség sohasem volt nagy erőssége, akár két-három mérkőzés után is egyesületet változtatott, ha nem találta aktuális állomáshelyét megfelelőnek. Tovább olvasom
Weinber János
Már 1904-ben a bajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.
Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.
1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal szerepelt, „mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt. Tovább olvasom
Szántó Gábor: 65
1976 szeptemberében a DVTK színeiben mutatkozott be az élvonalban. Első klubsikereit is a borsodi csapatban érte el: két kupagyőztes-, egy kupadöntős-, valamint egy bajnoki bronzérmes csapat meghatározó tagjának mondhatta magát.
1979-ben előbb az olimpiai, majd az A-válogatottban is debütált dr. Lakat Károly kezei alatt.
23 éves korára öt elsőosztályú szezont töltött el a piros-fehéreknél, közel 150 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, nyolcszor a válogatott mezét is magára öltötte, így személyében egy fiatal, de mégis rutinos és jó képességekkel bíró védő került a bajnokcsapathoz 1981 nyarán. Tovább olvasom
Hajrá, Fradi! Hajrá, Fidi!
A Steiner -ekkor már Sömjén- családba történt benősülésem után jóval tudtam meg, hogy ekkor már nagyon beteg és szinte ágyhoz kötött apósom fiatalon ünnepelt futballista volt. Ez volt az a téma, amiről mindig szívesen mesélt, így hallottam két fájdalomcsillapító bevétele között felemelő, de egyáltalán nem vidám élettörténetét. Tovább olvasom
Szenes Sándor: 55
1990 nyarán igazolt a Fradiba Patkós Csabával együtt az erdélyi születésű középpályás. Az OTP ’95 tornán mutatkozott be zöld-fehérben, majd rögtön az első bajnoki mérkőzésén két bombagólt lőtt az újpestiek hálójába.
A folytatás is remekül sikerült. Tovább olvasom
Wrbanszky Nándor Károly
Wrbanszky Nándor Károly néven Kispesten látta meg a napvilágot.
Ferenc testvére is az FTC-ben rúgta a labdát, az ifjúsági csapatban szerepelt 1935-ig.
Jenő előbb Verbánszky, később Vértes néven az FTC amatőrjei között játszott 1933 és 1936 között középfedezetként. Tovább olvasom
Thomann Antal
A keménykötésű hátvéd első mérkőzését 1952-ben, az utolsót 1962-ben játszotta. A „szépséghiba”, hogy a TF-en eltöltött évek (1953-57) alatt csak a főiskolai csapatban szerepelhetett.
Visszatérése után tagja volt az FTC első MNK-t nyert csapatának! Megbízható, lelkes játékos volt – az ilyent a Fradi-szurkolók különösen szeretik… Ha nem fért be az első csapatba, a tartalék gárdában is hasznosan, sértődöttség nélkül rúgta a labdát. Tovább olvasom
Zámor Ferenc
Zámor Ferenc (1877. október 14., Bazin – 1960. június 11., Budapest)
Zsabokrszky, Zsabukovszky illetve Zsaby (ez volt a beceneve) néven szerepelt a korabeli sajtóban.
1897-től több egyesületben is felbukkan a neve: Pécsi Athletikai Club, Műegyetem FC, Ganz Waggongyári TLE, FTC, MAC.
Az FTC-ben 1900 őszén lépett pályára. Tovább olvasom
Schwarcz Ernő
Az „amerikai magyar futball” Henni Géza mellett másik nagy klasszikusa, sőt időben az első. Az FTC ificsapatában tűnt fel az 1916/17-es idényben, gyorsasága mellett rendkívüli gólérzékenységével.
A nagycsapatba 1920 szeptemberében került be. Az FTC-ben mindössze két évet játszott. Nem volt gyors csatár, de a kaputól 30-35 méterre már veszélyesen „tüzelt”. Óriási erejű lövéseiből igen sok gólt szerzett. Majdnem annyi gólt lőtt ahány Fradi-meccsen játszott!
1922-ben a válogatottba is bekerült, a finnek ellen két gólt is szerzett. Tovább olvasom