SÁBIÁN-tól – ZSIVÓTZKY-ig
Tóth „Potya” István
Az ifjú Tóth István a Keleti pályaudvar melletti, úgynevezett „nyolcházban” nevelkedett. Az örökké mókázó, rendkívül ügyes gyermekre felfigyeltek a BTC vezetői is, 13 évesen már a klub játékosa volt. Amikor 1906-ban a BTC-ből többen kiléptek és megalapították a Nemzeti Sport Clubot, Pista a távozókkal tartott. Az új egyesület, amelynek már fő erőssége, 1909-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot és az I. osztályba került. A legjobbak között tovább folytatták a jó szereplést: az FTC és az MTK mögött a 3. helyen végzett az NSC! Tóth István, a csapat legjobbja bekerült a válogatottba is! 1911 jelentős fordulatot hozott az életében. Leérettségizett, majd belépett az FTC-be.
Vörös Béla
A tehetséges kapus két bajnoki szezonban állt a Fradi rendelkezésére Géczi mögött.
Tagja volt az 1972. évi MNK győztes csapatnak továbbá az UEFA kupában az elődöntőig menetelő együttesnek.
A Wolverhampton elleni mérkőzések során ő állt mindkét találkozón a kapuba. Tovább olvasom
dr. Zentai Gábor
1938-tól 1940-ig az amatőr FTC kapuját védte.
’39 őszén Ábrahámmal felváltva őrizték a profi és az amatőr csapat kapuját.
A profik között ötször lépett pályára, ezzel a zöld-fehérek magyar bajnoki címet nyert játékosának mondhatja magát. Tovább olvasom
Zsivótzky Gyula: 55
Tizenegy évesen, 1977 nyarán lett az FTC tagja olimpiai bajnok kalapácsvetőnk, Zsivótzky Gyula fia.
Végigjárta a korosztályos csapatokat, serdülő és ifjúsági válogatottaknak is tagja volt.
Még nem volt 17 éves, amikor Novák Dezső bedobta a mélyvízbe. Egy esztendő múlva, 1984 áprilisában a Bp. Honvéd ellen debütált az élvonalban már Vincze Géza kezei alatt.
Ugyanezen év tavaszán tagja volt a Bicskei Bertalan vezette Európa-bajnoki címet nyert ifi-válogatottnak. Tovább olvasom
Vadas Miklós
Játékosként idehaza a Somogy, a Nemzeti, a III. kerület (1923-27: 24 mérkőzés), az ErSo és a Budai 11-ben szerepelt. A tengerentúlon a Brooklyn Hakoah FC (1929), a Brooklyn Wanderers (1929-30) és a New York Hungária csapatában is játszott. Európában a francia Olimpique Lyon (1934-35) és az Amiens játékosa volt, míg Svájcban a Porretruy (1936-39) játékosedzőjeként tevékenykedett.
1950 őszén az ÉDOSZ-korszakban volt a Ferencváros edzője. Tovább olvasom
Verebes József
A ferencvárosi születésű balösszekötő élvonalbeli szereplése a Fradihoz fűződik.
Az FTC ifi bajnokcsapatából, óriási tehetségként – Didi becenévvel – került fel az első csapathoz.
Első bajnoki meccsén, az Üllői úton rendezett az SBTC elleni találkozón rögtön góllal mutatkozott be!
Azután a sikerek – részben sérülés miatt is – elmaradtak, mint ahogy ő is az Üllői útról. Tovább olvasom
Szőke János
Ifibajnokságot nyert csatárunk 1945 és 1947 között négyszer lépett pályára az élvonalban.
1947 nyarán még a Mexikóba utazó keretbe is bekerült. Tovább olvasom
Vágvölgyi Mihály
Saját nevelésű csatárunk 1969 nyarán játszotta egyetlen tétmérkőzését a Fradiban. Tovább olvasom
Villányi Tibor
Ifibajnokságot nyert csapatunk összekötője nem kisebb feladat előtt állt 1948 őszén, minthogy beverekedje magát a Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor ötösfogatba.
Tizennyolc évesen egyszer sikerült is neki, így tagja lett az 1948/49 évi legendás bajnokcsapatnak. Tovább olvasom
Játékosból lett szertáros – Szőke László
A történet néhány évvel ezelőtt kezdődött. Egy csodaszép nyári napon Novák Dezső vendégei lehettünk balatoni házában. Órákig a mesék és az anekdoták világába csöppentünk, előjöttek a régi játszótársak a dicsőséges múlt, a bajnoki címek, de nem maradt ki a világválogatottság sem. Ahogy az sem, hogy a nagyszerű játékosok mellett milyen fontos szerepet játszottak a „mellékszereplők”: az orvosok, a gyúrók, és a szertárosok, akik nélkül szinte ki sem tudott volna futni a csapat a pályára. így került szóba Szőke László, akit Novák Dezső invitált a Fradihoz és akihez régi ismeretség fűzte.
„Csak a Fradi-szív és a baráti hívó szó, ami ideköt. Nekem tulajdonképpen nem hiányzik annyira ez a pénz, amit itt keresek. Viszont örömmel jövök a barátok, a ferencvárosi szurkolók közé. Igyekszem a szertárat olyan színvonalon tartani – ami méltó egy Ferencvároshoz.” – nyilatkozta 1996 tavaszán.