Fischer Pál: 55

Pályafutását az Épí­tőkben kezdi, a serdülő évek után a Bp. Honvédhoz kerül, majd hazatér a megyei első osztályban szereplő pilisszántói csapathoz, innen hozza az Üllői útra Vincze Géza 1983 őszén.

1984 tavaszán a Haladás ellen mutatkozik be az élvonalban, majd Sárosi László érkezésével folyamatos játéklehetőséget kap. Az új edzőnél rögtön az első mérkőzésén, pár percnyi játék után eldönti a két bajnoki pont sorsát.

1985 nyarán tagja az U20-as világbajnokságról veretlenül kieső magyar korosztályos-válogatottnak, két meccsen kétszer iratkozik fel a góllövők (a bolgárok elleni góljával pontot ment, Tunézia ellen győztes gólt szerez) közé.

1985 novemberéig hol a kezdőcsapat tagja, hol a kispadról száll be a játékba, de a gólokkal ekkor még adós marad klubcsapatában.

A következő egy esztendőben előbb katonai szolgálatát tölti le, majd visszatérése után a tartalékok közt jut hely a számára. 1986 októberétől, Dalnoki Jenőnél lett „kirobbanthatatlan” tagja a csapatnak és ekkor már a gólokkal sem marad adós a mester által csak „kisfröccsnek” hí­vott csatár.

Amikor Paját megkérdezték első ferencvárosi éveiről, ezt mondta: „Változatos volt… Volt olyan időszak, amikor azt mondták, hogy a legjobb lenne elpaterolni még a csapat környékéről is.”

Az 1987/88-es szezonban (Dalnokit időközben Rákosi Gyula váltja a kispadon) 25 bajnoki meccsen 15 gólt jegyezhetünk a neve mellé (ősszel:6, tavasszal: 9), az 1988/89-es bajnokságban 27 meccsen 13 gólig jut (az összes gólját ’88 őszén rúgja). 1988-ban, huszonkét évesen ér fel (ferencvárosi) pályafutása csúcsára: 22 gólt lő 29 bajnoki meccsen (közte volt egy mesterhármas is a ZTE ellen).

Az ifjúsági-, utánpótlás- és olimpiai-válogatott után 1988 őszén ölti magára az A-válogatott mezét először, amit 1992-ig további 18 fellépés követ.

1989 tavaszán adós marad a gólokkal (egyszer sem talál be), de a csapat a bajnokság végén és a kupadöntőben is az ezüstéremig jut. Az idény után í­rta róla Boskovics Jenő a Labdarúgásban: „Óriási csatár lehetne – ha ő is úgy akarná. Ruganyossága, fejelő készsége, gólképessége egyenesen szuper. Erényeiből adódóan inkább a támadósor tengelyében van a helye, mint a széleken. Ha csak egy idényben kizárólag a jobb játékot — és az arra való felkészülést — tartaná szem előtt olyan sokra vihetné, hogy később meg sem fordulna a fejében, hogy a futballon kí­vül mással is foglalkozzon.”

Hogy nemcsak a neves újságí­ró szerint „mocorog benne valami”, azt 1989 nyara igazolja: Leo Beenhakker, az Ajax mestere is jelen van a Bp. Honvéd elleni kupadöntőben, másnap szerződést kí­nál neki a holland sztáralakulat.

Fischer í­gy kommentálta szerződését: „Ez még álomnak is szép… Nem tagadom, igencsak tartok a kinti kemény edzésektől, a komoly elvárásoktól. De ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Vagy sikerül eladnom magam a hollandoknak vagy jövök vissza az Üllői útra.”

Amszterdamban (többek közt Danny Blind, Dennis Bergkamp, Bryan Roy fémjelezte a holland sztárgárdát) hamar gólokkal (nyolc meccsen hétszer talál a kapuba) bizonyí­tja, hogy jó vétel volt. Aztán a folytatásban ismét adós marad a gólokkal, a hollandok a szezon végén nem tartanak rá igényt, í­gy bajnoki cí­mmel a zsebében, visszatér abba Fradiba, ahol gyerekkori bálványa, Nyilasi Tibor tartja az edzéseket.

Az 1990/91-es szezonban 23 mérkőzésen 12 gólt szerez (ismét lő egy mesterhármast, ezúttal a Videoton ellen, amely 10-es osztályzatot ér a sportnapilapnál), de tavaszra megint elveszí­ti góllövő cipőjét, í­gy másodszor is hiába kezdődik az Ő nevével az őszi szezon után a góllövőlista. Klubcsapatában harmadszor lesz a bajnokság legeredményesebb góllövője, í­gy harmadszor nyeri el a Toldi-vándordí­jat.

A szezon befejeztével Siófokra igazol, ahol gólkirályi cí­met nyer 30 mérkőzésen lőtt 16 góljával. A következő idényben Kispestre teszi át székhelyét, ahol 23 mérkőzésen ötször iratkozik fel a góllövők közé a bajnokcsapatban.

Pályafutása hátralévő szakaszában több magyar csapatnál is megfordul: Siófok, Sopron, Vasas. 1997 májusában az angyalföldiek szí­neiben játssza utolsó NB I-es mérkőzését. A magyar élvonalban kereken száz alkalommal talál a kapuba, 271 mérkőzésen.

31 évesen a szomszédos Eszékre igazol, majd alacsonyabb osztályú csapatokban fejezi be egykoron szebbnek indult karrierjét.

Klubjai: Bp. Épí­tők, Bp. Honvéd, Pilisszántó, FTC (1983-89: 97 bajnoki / 37 gól), Ajax (1989/90: 15 bajnoki /7 gól), FTC (1990/91: 23 bajnoki / 12 gól), Siófok (1991/92: 30 bajnoki / 16 gól), Kispest-Honvéd (1992/93: 23 bajnoki / 5 gól), Siófok (1993/94: 22 bajnoki / 8 gól), Sopron (1994: 15 bajnoki / 5 gól), Vasas (1995-97: 61 bajnoki / 17 gól), NK Osijek (1997-98: 11 bajnoki / 4 gól), BKV Előre (1999-2000), III. Kerület, Magyargéc
Válogatott: 1988-92: 19 mérkőzés (FTC: 7, Ajax: 7, Siófok: 4, Kispest-Honvéd: 1)