Fradi szurkolók a múltból: Tompa Sándor, a szí­nész

Hétről hétre, fellapozva a régi újságokat megismerkedhetünk szurkolókkal, akik egy dologban közösek igazán, mindannyian az általunk is hőn szeretett csapat szurkolói, vagy szurkolói voltak. Szí­vesen olvasom beszámolóikat, nekik mit jelentett a Fradi, hogyan kötődtek hozzá és miként alakult ki ez a szerelem. A jelen és a jövő problémáinál, általában a múltból kaphatunk választ, hiszen nincs új a nap alatt. Ezért is szeretek régi újságokat olvasni; jó érzéssel tölt el, hogy a Fradi múltbéli szurkolói is hasonlóan éreztek csapatunk iránt!

A legendás Fradiszí­v sem mai keletű és hiszem, jellemezni is fogja csapatunkat még évek múlva is, mert ezek örök dolgok, nem koptathatja meg az idő és nem lepheti el a por sem, hiszen amikor dobban, akkor leveti magáról az elkényelmesedés szürke porát, helyét átveszi a lelkesedés ragyogása és beszí­nezi a lelátók és a pálya hangulatát.

Most, amikor egy vereség után vagyunk, egy Fradiszurkoló sem hivatkozhat arra, hogy mivel csapatom vereséget szenvedett, engem már nem is érdekel a következő mérkőzés és majd akkor megyek ki legközelebb, ha látom, hogy szalad a szekér. Nem, a Fradiszurkoló nem erről jellegzetes! Minket az kell jellemezzen, hogy mikor kevésbé megy, mi akkor is a csapat mellett vagyunk, átsegí­tjük a mienket a holtponton, szí­vünk együtt dobban a játékosokéval és együtt a vesztes mérkőzéseket is megnyerjük! Érdeklődve várom mennyien leszünk a következő mérkőzésünkön. Aki Fradiszurkoló, az ott lesz! Ott lesz, mert mi nem csak ünnepelni megyünk, hanem buzdí­tani, lelkesí­teni a tizenegy játékost a zöld gyepen. Ezzel nem „fotelszurkolóinkat” akartam kitépni a karosszékből, hiszen tudom, ezernyi jogos ok van arra, ha valaki csak a tévé képernyője elől szurkolhat csapatunknak. Én azokhoz szólok, akik egyébként tévén nézik a mérkőzéseinket, de ha szalad a szekér akkor szí­vesen kijárnak ünnepelni. Őket sem megszólom, csak kérem őket, tegyenek többet, jöjjenek ki vesztes mérkőzések után is, és segí­tsenek csapatunknak átvészelni a nehezebb időszakokat!

Felelőséggel tartozunk csapatunkért, ha már egyszer felvállaltuk, hogy Ferencváros drukkerek vagyunk, akkor mutassuk is meg, nem csak ünnepelni tudunk, hanem buzdí­tani, lelkesí­teni, hajtani is tudjuk csapatunkat! Az üres stadionok kihaltságukkal unalmas bohózattá minősí­tik át a legjobb mérkőzéseket is! Mi, szurkolók vagyunk a pályáknak sói, fűszerei. Ne hagyjuk cserben a zöld-fehér szí­neket, menjünk ki minél többen hétvégén is buzdí­tani a Ferencvárosi tizenegyet! Hiszem, hogy a múltból ma is merí­thetünk és ha megnézem a múlt szurkolóit, akkor azt látom, ők is napsütésben, hóban, fagyban kimentek vereségek után is és tették azt, amire zöld szí­vük vezérelte őket!

Mai, a múltból felevelení­tett szurkolónk is hű volt Fradista szí­véhez és az ötvenes években is kitartott és támogatta imádott csapatát. Klubszeretete és hűsége példamutató volt!

Tompa Sándor, mert róla van szó, a szí­nész, akit Tompa Pufiként ismert és szeretett meg a szakma és a közönség egyaránt. Aki 1903-ban Kézdivásárhelyen született. Aki a Kolozsvári orvosi egyetemen kezdte tanulmányait, közben pedig Izsó Miklós szí­niiskolájában is tanult.

1923-ban a kolozsvári Magyar Szí­nházban kezdte meg pályafutását, annak tagja volt 1944-ig, majd 1945-től 1969-ig, haláláig a Nemzeti Szí­nházban szerepelt.

És hogy, hogy lett Tompa Sándorból Tompa Pufi?

„….kezdő szí­nész koromban még Kolozsvárt, amikor Molnár Ferenc „Pufi cipőt próbál” cí­mű tréfáját játszottam, akkor ragadt rám ez a becenév. De nyilván testalkatom is hozzásegí­tett ehhez a névhez.”

Molnár Ferenc eredetileg egy filmburleszk számára í­rja forgatókönyvként ezt a jelenetsort, s csak később válik szí­npadi művé. Egyébiránt az eredeti „Pufi” – aki a névadója a darabnak – nem más, mint Huszár Károly, vagyis a némafilmek nagy amerikai-magyar sztárja, Charles H. Puffy. Így lesz Huszár Pufi mintájára Tompa Pufi, már Kolozsvárott, Tompa Sándorból.

Következő beszámolónkat olvassuk tőle, a szí­nésztől, aki mindvégig hű maradt Fradista érzelmeihez a nehezebb időszakokban is!

– Tibu1 –

FRADI  HÍRADÓ 1963. 3. szám 15.oldal:

FRADI HÍRADÓ 1957. 2. szám 12. oldal: