FRADINKA V.
Labdarúgásunk története 116 év alatt számos legendával ajándékozta meg a zöld-fehér színek szerelmeseit. Közöttük vannak olyanok, akiket a rohanó évek szorítottak háttérbe, pedig olyan teljesítmény fűződik a nevükhöz, melyek nélkül ma sokkal kevesebb lenne a Ferencváros. Ennek elsősorban nem a méltatlan felejtés az oka, inkább az idő, hiszen a mában élő idősebb korosztály emlékei is már az ötvenes évektől kezdődnek. Talán emiatt emlékezünk sokkal többet az 1948/49-s bajnokcsapatról mint az 1931/32-s 100%-os Fradiról. Ezért is elevenednek meg a személyes beszélgetésekben Varga Zoli varázslatos cselei és nem Sárosi Gyurkának az 1937-s KK döntőben lőtt hat gólja. Nincs róla személyes emlék és kevés az írásos dokumentum.
És persze vannak olyanok is, akikről mindent tudunk, akiknek az élete, pályafutása egy kész regény, akiknek minden percét, minden mozdulatát egy ország kísérte figyelemmel, akik nem csak játékosok voltak, hanem példaképek, olyan „mesehősök”, akiket féltve engedtek el szülőfalujukból, akiknek a hátizsákjában a hamuba sült pogácsa mellé az ösztönös tehetségük párosult. Ők voltak azok, akik fényt és mosolyt hoztak a hatvanas évek háborgó történelmébe, akikért megteltek a stadion lelátói és akik elvitték egy „bezárt” ország hírnevét a nagyvilágba.
Ők nyertek VVK-t, olimpiát, ők verték meg világbajnokságon Angliát, Brazíliát, ők húzhatták fel a világválogatott mezét és közülük egy, a magyar labdarúgás Császára, 1967-ben átvehette az Aranylabdát.
Albert Flórián. 540 mérkőzés, 391 gól a Fradiban. Négy bajnoki cím, VVK győzelem, 75 válogatottság, 31 gól. Röviden ennyi – hosszabban egy többkötetes regény. Még mai is ámulattal emlékezünk róla, ismerjük csodálatos pályafutását, parádés góljait, legendás megindulásait, miközben jókat nevetünk a sokat emlegetett csípőre tett kézen és a csibészes mosolyán.
Albert Flórián haláláig szolgálta a Ferencvárost. Mindezt visszaadni egyetlen rajzban, szinte lehetetlen.
Vagy talán mégsem az:
Vélemény, hozzászólás?