Fritz Alajos

Fritz Alajos

Nem tartozott a kiváló képességű labdarúgók közé. Szorgalma és megbí­zhatósága révén azonban derék mestere lett a kapus szakmának.

A Rumbold-Payer Európa hí­rű hátvédpár alaposan megkönnyí­tette kapusteljesí­tményét. Két dolog volt, amit senki sem tudott utána csinálni, igaz, hogy azokat a bravúrokat a pályán kí­vül produkálta. A labdát olyan ügyesen forgatta az ujján, mint egy cirkuszi bűvész, a palacsintát, meg ha két méterről dobták a szájába, akkor is elkapta. Ilyen zsonglőr volt ez a „Bunkó”. A kapuhoz pályafutása vége felé hűtlen lett: a fogtechnikusoknál már jobbhalfot játszott.

(Nemzeti Sport)

Élete legnagyobb védéseit az 1910-es FTC – Barnsley mérkőzésen produkálta. A Fradi ekkor győzött először angol csapat ellen! (2-1) Fritz a II. félidőben szinte percenként hárí­tott nehéz helyzetekben. Rúgták, lökdösték, de a ferencvárosi kapus mindent hárí­tott, s a labda csak nem került a hálóba. Amikor a mérkőzés véget ért, ezrek tódultak a pályára. Fritz, a nap hőse a tömeg vállán jutott az öltözőbe.

Fritz utolsó mérkőzését a Fradiban pontosan 30. születésnapján játszotta. Erről a Vasárnapi Sportban, a Hét hőse cí­mű cikkben olvashattunk:

Harminc esztendős volt vasárnap Fritz Alajos, az FTC kapusa. Harminc hosszú esztendő súlyával a vállán és fiatalos rajongással a szí­vében, sok mindenféle nehézséget leküzdve ment el vasárnap Bécsbe, hogy a tartalékokkal tömött FTC csapat kapus miatt ne jöjjön zavarba. Két hét óta Tápiósülyön katonáskodott. Az elmúlt szombat éjjel olyan későn kapta meg a szabadságot, hogy félórát kellett teljes felszereléssel futnia, hogy az utolsó vonatot elérje. Reggel már a bécsi gyorson ült, hogy Bécsben a mérkőzést lejátszva, nyomban visszautazhasson, nem a kényelmes családi fészekbe, hanem a táborba, az indulást váró bajtársak közé. Ilyen áldozatra képes az önzetlen sportember, harmincadik születésnapján, alig egy héttel az indulás előtt. Mert mire e sorok megjelennek, a mi „öreg” barátunk, talán már a frontra, az olasz határ felé masí­rozik.

Fritz a harctérre került, s mikor visszatért, már nem lépett többet pályára az első osztályú bajnokságban. Élete egyetlen válogatott mérkőzését éppen az olaszok ellen, az első magyar-olaszon (6:1) játszotta.

Szakmája révén még játszott a Fogtechnikusok csapatában jobbhalfot, aztán végleg visszavonult a labdarúgástól.

Klubjai: 33 FC (1903-)

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak felhasználásával)

Vélemény a cikkhez: Fritz Alajos

  • Ha jól tudom, azonkí­vül, hogy első aranycsapatunk elsőszámú portása volt, ő volt Slózi sógora is, aki Fritz Elzát (Lojzi húgát) vette feleségül. RIP, Fritz Alajos.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories