Hetedhat országon keresztül (8.)

dr. Lakat Károly

Karácsony Guatemalában

Újabb sátorverés: Tegucigalpa. A repülőtéren Blériot-kori gépek, „tornacipős” fogadó bizottság, szegénység a köbön. Még a TONCONTIN nevű repülőtértől a Hotel PRADO-ig érünk, utunk a „villanegyeden” halad keresztül: mindenütt csupa „VILLA-NEGRA” áll …

Szomorú est köszönt ránk: az első eset, hogy egyetlen hazánkfia sem keres bennünket — francia kí­sérőnk kaján örömére. Vigasztalást a rádió teljes 1 órás (!) adása nyújt: dicsérve a magyar „csodacsapatot” és kérve a közönséget a mérkőzés megtekintésére.

Még szomorúbb a reggel: december 24. Nálunk ilyenkor …

Itt, Hondurasban,

a „banánország”-ban vigasztalanul esik az eső, szobám ablakából a „TABÁN” látszik. Gólyalábakon nyomorúságos viskók: ha a szomszéd gonosz, egyszerűen elfűrészeli a házat tartó faoszlopot …

Eső ide, eső oda (később eláll, kitisztul) ide tényleg egy életben egyszer jut el az ember: félóra séta a „városban”. Ez két utcát és a főteret jelenti. Karácsonyi hangulat itt nincs, sok a részeg, a koldus. Pöttömnyi gyerekek cipőpucoló felszereléssel kóborolnak, lottót, Coca-Colát árulnak és csupa játékból durranóporral szórják tele a járdát. Csuda idegmegnyugtató érzés, mikor az ember egy ilyen „aknamezőn” végigsétál!

A karácsonyi ünnep miatt délelőtt van a mérkőzés: mire a Catedral két harangtornya elüti a delet, már a pályán vagyunk. Salgótarjáni fekvésű a pálya, fennsí­k, körül domboldal, nyitott oldalát a MONUMENTIA la PAZ, a béke szépen megkomponált szoborcsoportozatból álló emlékműve zárja be.

Ideges hangulat

a mérkőzés előtt: mindig negyedórával későbbre tolják a kezdést, várva a közönséget. Amikor ez is megvan, nincs ellenfél. Kiderül: edzőtáborban voltak …

— „Kár volt nekik a pénzt költeni!” — állapí­tja meg Bánkuti a mérkőzés végén. Sima pálya, sima játékvezetés, sima győzelem. Értékét csupán az rontja, hogy itt még Szőke is tudott gólt rúgni! Egyébként ez volt az egyedüli gyenge ellenfél, a neve MOTAGUA, ha jól tudom, „reménységet” jelent …

A „természetes” győzelemnél is nagyobb öröm, hogy a mérkőzés végére előkerül a „dí­szmagyarunk” is: egy 45 éve itt (vidéken) élő magyar földműves. Teljesen hibátlan a beszéde, mintha csak tegnap jött volna el hazulról.

És a végére értünk: Guatemala …

Itt tényleg magyar (nem „magyaros”) a fogadtatás: persze, hogy a „BARNA BOMBÁZÓ”, a volt tokodi-újpesti-nagyváradi Mészáros Feri fogad bennünket. Még akkor is jólesnek kedves szavai, ha tudjuk: ő az ellenfél, a MUNICIPAL edzője. Jókedélyű, hatalmas ember, két bordám szinte elrepedt, amikor „lágyan” átölelt.

Nagyforgalmú repülőtér, rengeteg a csomag, sok az ácsorgó idegen.

” – Mindenre vigyázzunk jól, itt a lopás nem bűn, csupán szokás”! — Majd a fiúk mulattatására elmeséli: van két aranyfoga, ezért néha nem mer idegenben aludni.

A Hotel PALACE a gyarmatosí­tás korából maradt, minden csupa réz, minden csupa bőr, minden csupa fa. Félhomály, karácsonyfa, faszilofon, pulykasült, kompót, indián nemzeti viseletbe öltözött indián felszolgálók.

Semmi érzelmeskedés, csupán egy hazulról hozott hanglemez: az egyik oldalán magyar, a másik oldalán „nemzetközi” karácsonyi énekek. Egy pohárban pezsgő, egy szakasz vers.

Ez volt a kis csapat karácsonya.

Vidámabb ébredés.

Szikrázó napsütés, olvadozik az aszfalt, mákosbeigli nincs, meccs persze van!

Az ESTADIO NATIONAL MATEO FLORES szinte sportparadicsom. Megszakí­tom a diplomáciai kapcsolatot Feri barátommal, hiába a meccsen nincs barátság! A MUNICIPAL az itteni kedvenc, a leendő bajnok, presztí­zsmérkőzés lesz a javából.

– Nagy sakkhúzásra készülök!

„TAKTIKA of KIRÁLY TIBI” — előadom, hogy egykori kiváló válogatott játékosunk későbbi edzősködése során egyszer volt igazán „jó” egyesületnél. Itt olyan igénytelen vezetők voltak, akik már a sorozatos győzelmekkel is meg voltak elégedve. Nem szólok én egy árva szót sem a mérkőzés után, csak győzzenek!

Folytassam? Öldöklő iramú mérkőzésen Fazekas és Kozma góljaival (már megint ezek a fiatalok!) 2:0 arányban győzelmet „szenvedtünk” — és én bujdoshattam …

Másnap az utolsó mérkőzés (nem akartam elhinni) következett!

Ha lehet, még paprikásabb, még jobban „kihegyezett”, a válogatottal

Közép-Amerika bajnokával játszottunk.

Remek mérkőzés, sportszerű játék, mérleggel a kezében a játékvezető! Ügyelt ő mindenre, legfőképpen a csatárainkra (Szőkére és Puskásra most sem kellett!). Lassan már az én igényeim is elszálltak: 10 mérkőzés veretlenül, ha nincs jobb, mit tehet az ember?

Szép túra volt, felejthetetlen túra volt.

Hogy az olvasó is elfáradjon, leí­rom az útvonalát visszafelé:

Guatemala — Mexico City — Houston — New York — Koppenhága — Düsseldorf — Wien — és higgyék el, hogy í­gy van:
Toronymagasan a leghosszabb útvonal Schwechattól — a Ferihegyig tartott.

Lakat Károly
VÉGE.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories