Szabó Ferenc

Szabó Ferenc

Ha Szabó Ferenc és a Ferencváros, akkor száz fradistából 99-nek alighanem a celldömölki születésű ifi válogatott csatár Szabó Ferenc jut az eszébe; nem más, hanem az a Szabó Ferenc, aki egyszer öt gólt vágott a Rába ETO-nak, kiérdemelve a Népsport 10-es osztályzatát. Nevezett Szabó Ferenc a hetvenes években, majd a nyolcvanas dekád elején játszott a Fradiban, és a Tempó, Fradi! által „kettőként”, azaz Szabó II Ferencként van elkönyvelve.

Jó, jó, de akkor kicsoda az „egy”, kicsoda Szabó I Ferenc?

Nos, a Ferencváros történetének – de nem e honlap által – méltatlanul elfeledett labdarúgója 1946 és 1951 között kergette a bőrt a kilencedik kerületi klubban, 201 dí­jmérkőzésen összesen 51-szer talált az ellenfelek kapujába. A Vas megyei Alsóújlakon született, két-három éves volt, amikor a családja a fővárosba költözött. Pályafutását a BRSC-ben kezdte, innen igazolt a 40-es évek elején a MÁVAG-ba, 1944 nyarától pedig az Újpest játékosa volt. A vagongyáriaknál az első osztályban is bemutatkozhatott, majd a kiesés után NB II-es bajnok lett velük a végletekig kiélezett 1943–44-es idényben. A lila-fehéreknél öt bajnokin három gól fűződött a nevéhez, többnyire középcsatárt játszott. A háborúban hadifogságba esett, ahonnan 1946 augusztusában-szeptemberében tért csak haza. Ekkor sietett a segí­tségére idősebbik húgának a férje, vagyis a sógora, az 1944 óta ferencvárosi igazolású Mike István – akivel anno együtt futballozott a BRSC-ben –, és a ’46 nyarán három meghatározó spí­lerüket is elveszí­tő zöld-fehérekhez csábí­totta. (Sipos Vilika, Kubala László és Sárosi III Béla is külföldön folytatta pályafutását, és nemsokára csatlakozott hozzájuk maga Mike is, de ez már egy másik történet…)

Az 1945–46-os bajnokság rájátszásában számos ifista kapott lehetőséget Siposék távozása után, a Debrecen (június 20.) elleni 1:0-s siker alkalmával például í­gy festett az ötös fogat: Kapitány, Anda, Kocsis, Hernádi, Gyetvai. Kapitány 18, Anda és Kocsis egyaránt 16 esztendős volt ekkor, de a balszárny sem volt öregnek mondható a 25 éves Hernádival és a 27 éves Gyetvaival. Noha Anda és különösképpen Kocsis tehetségét senki sem vitatta, az új edző, az Urbancsik Gábort váltó Dimény Lajos nem tacskócsatárokkal akart nekivágni az 1946–47-es szezonnak, ezért sorra hí­vta és hozta is az új igazolásokat elölre: Sinka Györgyöt, Korányi Józsefet, Hegyes Lőrincet és Szabó Ferencet (utóbbi kettőt már a bajnoki rajtot követően) – az olyan kipróbált harcosok mellé, mint Sárosi György, Mike István, Gyulai László vagy Gyetvai László.

Szabót 1946. szeptember 23-án szerezte meg a Ferencváros, és hat nappal később már be is vetette: az „újonc” két góllal vette ki a részét a Dorog 6:1-es bajnoki felülmúlásából. „Középcsatár az igazi helye – í­rta róla a Népsport –, a Ferencváros azonban az egyik összekötőposztot akarja vele betölteni.” Az első időkben center és összekötő, de később Opata Zoltán hátul is számí­tásba veszi néhányszor.

1946. november 3-án a Ferencváros barátságos mérkőzést játszik a Kispesttel, 9:6-ra (!) nyer, és Szabó „barátságos alapon” hétszer zörgeti meg a Mészáros Dodót és Bozsik Cucut is felvonultató ellenfél hálóját. 1947 tavaszán Szabó jobbhátvédként kezd a Bratislava ellen, majd a szünet után már jobbösszekötő, és mesterhármasig jut a 6:2-re végződő találkozón. Jön is a dicséret: a Népsport „eszményi kétlaki játékost” lát benne.

1948 májusában, az albánok (0:0) elleni Balkán-kupa-meccsen lehetőséget kap a válogatottban (szövetségi kapitány: Gallowich Tibor), a csepeli Pintér József helyett lép pályára az 50. percben – balszélsőként. Ekkor már hónapok óta Lyka Antal a Fradi edzője, aki az augusztusi idényrajton gondol egy nem is olyan merészet, és hátravezényli Szabót. De nem a jobb-bekk posztjára, hanem Ónody I Andor helyére, balhátvédbe, Rudas Ferenc mellé. Hogy miért nem tud neki helyet szorí­tani elöl? Mert időközben összeáll minden idők egyik legfélelmetesebb ferencvárosi támadóötöse, a Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor „atomcsatársor”!

Miközben elöl Deákék ontják a gólokat, hátul Rudas és Szabó takarí­t. Szabó új szerepkörében nyújtott remek teljesí­tménye a Népsportnak is hamar feltűnik, és az 1948. augusztus 26-ai számban interjút közöl vele. Szabó, amikor a Fradiba érkezett, „húsz méterről küldözgette a védhetetlen bombáit a kapura” – állapí­tja meg a sportlap –, immáron azonban a hátvédsor bal oldalán veszi őt számí­tásba Lyka mester. Az interjú azzal a kérdéssel zárul, hogy Szabó mit vár a Ferencvárostól az 1948–49-es évadban, mire az érintett szerényen csak ennyit mond: „Jobban fogunk szerepelni, mint az elmúlt idényben. Ha a védelem összeszokott, és a két fiatal szélső beválik, akkor nagyon elöl leszünk.”

Mit mondjunk, elöl lettek, elöl végeztek nagyon. Olyannyira, hogy az a Fradi minden idők egyik legsziporkázóbb Ferencvárosa volt.

Szabó Ferenc nagyszerűen futballozott balhátvédként, ennek ellenére többet már nem szerepelt az A-válogatottban (időközben Sebes Gusztáv váltotta Gallowich Tibort a kapitányi székben). A B-ben viszont igen, többször is. A „csatárból lett hátvéd” a Kinizsi-korszakban – 1951 legvégén – búcsúzott a IX. kerületi klubtól; érdekesség, hogy ferencvárosi karrierjének kezdeti és végpontján egyaránt csatárként lépett pályára, és mindkét alkalommal a kapuba is talált.

Az 1952-es és az 1953-as bajnoki idényben a másodosztályba „beemelt” Bp. Vasas Izzó játékosa, és mindkét évben (déli) bajnoki cí­met nyer, ám az osztályozókon csak a második esztendőben jut fel az izzógyáriakkal. Fájdalom azonban, hogy nem játszhat ismét az élvonalban, 1954-től ugyanis – az emlí­tett Anda Lászlóval együtt – az NB II-es Bp. Előrében, a későbbi BKV Előrében folytatja pályafutását, amelyet itt is fejez be.

Azt már fiatalabbik húgának, Szabó Rozáliának a férjétől, Farkas Rudolftól tudjuk, hogy Feri bácsi sajnos már nem él, éppen öt éve, 2009. március 12-én hunyt el. Az unokája még őket sem értesí­tette, hogy az egykori kitűnő labdarúgó nagypapa hol van eltemetve.

Szabó I Ferenc, amilyen észrevétlenül élt élete utolsó évtizedeiben, olyan észrevétlenül is távozott el…

Isten nyugosztalja!

(Hegyi Tamás, 2014)

2 Vélemény a cikkhez: Szabó Ferenc

  • Azzal szeretném a cikket kiegészí­teni hogy Szabó Ferenc pályafutását a Csikós Gyula által edzett BRSC-ben fejezte be. Ha jól emlékszem az 1959-évben az NB III-ban második helyen végzett csapatban játszott középhátvédet. Abban a csapatban a „gólfelelős” a később az MTK-ban NB_I-ben játszó Kuti volt. Kisgyerekként csodáltam a hatalmas szabadrúgásait.

  • Ezzel megint gazdagabb lett a Fradi történelem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories