Lakat ha lehajolt volna…

Párizsban nagy szeretettel fogadták a magyar válogatottat, és bár „csak” Párizs—Budapest néven rendezték (1946.11.03.) a Colombesi stadionban a mérkőzést — a magyar csapat tiszteletére eljátszották himnuszunkat!

A találkozó 2—2-es eredménnyel zárult.

A 90. perc eltelte után ez történt:

Lefújják a nagy mérkőzést. Lakatnál a labda. Lakat otthagyja és a magyar játékos társaival együtt az öltöző bejárata felé vonul.

Ebben a pillanatban óriási pánik tör ki a pályán. Mi magyarok ijedten ugrunk fel. Egy csomó francia játékos hempereg a földön. Rúgják, ütik egymást.

Mi történt itt?

Végül a dulakodók közül Ben Barek felugrik, a labdát a hóna alá kapja, mosolyog és az öltöző felé indul. Amint megtudtuk, a francia nemzetközi mérkőzéseknél szokás, hogy akinél utoljára van a labda a mezőnyben, azé lehet örökre.

Ezt Lakat nem tudta, és a franciák egymás között küzdöttek meg a labda jogáért. Ebből verekedés származott — de kedélyes verekedés. Lakat a mérkőzés után szomorkodott: ha lehajolt volna, övé lett volna az értékes emlék….

– Nagy Béla – Fradi volt, Fradi lesz (könyvrészlet) –

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories