Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 6.

Gólt rúgni vagy — álmodni?

Gyönyörű vasárnapra ébredtünk. Egy edzőnek minden vasárnap gyönyörű, ha csapata nem játszik! Most viszont nem szí­npompás napfényben fürdő római délelőttől „gyengélkedem” — hanem éppen a jó hí­r miatt lett gyönyörűbb Róma: az újságban olvasom, hogy Bulgária—Franciaország 2:1, Hurrá! — ez a nap is jól kezdődik…

Azután olvasom tovább az újságot. Mindenütt a világon legkönnyebb sportújságot olvasni: a számok és nevek mindent megmondanak.

Szóval megüti a szememet egy nagy cikk, fiatalember képe mosolyog le róla, azt mondja; hogy — Brugnera: A Roma ho sempre segnato, vagyis a vendégcsapat Cagliari 10-es számú játékosa azt nyilatkozza, hogy Rómában mindig rúgtam gólt. Erre az ellenfél Róma válasza: no segnato, sognato — vagyis nem rúgtam, hanem „álmodoztam” (Már mint a góllövésről). Ilyen- és ehhez hasonló ugrató cikkek „cukkolják” a közönséget, a csapatokat, hogy minél nagyobb legyen a felhajtás, mert az azután van! Abba is hagyom az újságolvasást — de azért a csapatok összeállí­tását közben „betanulom”.

Azután

a Via Júlia,

pontosabban a Palazzo Falconieri, és hogy mindenki értse: a Római Magyar Akadémia. Ez az épület a fellegvára a magyar kultúrának Rómában. Itt van a randevúm Gellért Gábor barátommal, a neves újságí­róval (s ml több, ősszurkolóval).

Szinte az utolsó pillanatban érkeztem: pont delet harangoztak. A mérkőzés kezdete 14.30. Mondhatná valaki, hová sietek?

Már akkor elindult autókon, trolibuszon, villamoson (nekünk ide volt „helyünk”), autóbuszon, kerékpáron és gyalog a piros-sárga népvándorlás. Mindenütt zászlók! Lobogók kilógnak a villamosokból, autókból, piros-sárga sapka, piros-sárga sál, piros-sárga blúz és ing és zsivaj, lárma, éneklés. Lassan döcög a zöld villamos a Tiberis partján végig, a déli verőfényben csillogó Angyalvár mellett bekanyarodik és végállomás, kiszállás.

Itt már az olimpiai stadion „előszobájában” vagyunk, egy hatalmas téren. Ember-ember hátán (szinte egymás kezét fogjuk Gáborral) szinte emberzuhatag. A stadionról most nem í­rok, mert azt 1960-ban Szepesi Gyuri mar „elharsogta kelettől-nyugatig”. Másfél órával a mérkőzés kezdete előtt tűt nem lehetne leejteni a 80 ezres stadionban. A galériákon transzparensek, lelkes „tifosi”-k (szurkolók) alattunk rigmusokat énekeinek, kiabálnak.

Durrognak a petárdák, erősödik a zsivaj, áll a „balhé” — de í­zlésesen, kedélyesen, nem sértve egymást. Olvassuk a mélynyomásos műsorújságban (Ingyen osztogatják!) H. H. szózatát a „plebshez”-: „Szurkoljátok ki a 3:1-et a Rómának!”

Az összeállí­tást kivágtam az újságból, ha Jól megnézik, még a taktika is benne van

A közmondásosan azúrkék égen 3 reklámzászlót húzó repülőgép jelenik meg, tűzijáték, és mintha csak összebeszéltek volna — egyszerre előrántják a zászlókat, lobogókat és piros-sárgába öltözik a stadion.

Szinte nem bí­rnak magukkal, amikor kezdődik a gladiátorok bevonulása, a Cagliari Riva, az isteni „GIGI” vezetésével tiszta fehérben, a Róma szí­nét nem árulom el.,.

Elkezdődött a játék — csak nem folytatódott. Tili-toli, sok a rossz átadás, a Róma ideges, keresik a labdát. Szardí­nia legényei nemcsak magas növésűek, de higgadtabbak is. Kezd halkulni a piros-sárga kórus és bizony elég kevés a látnivaló. (Ekkor még elhatározom magamban, hogy ezentúl kevesebbet „bí­rálom” játékosaimat) És elérkezik a 31. porc Riva „félelmetes” sutája nagyot lendül, a nagy erejű lövést De Min csak kiütni tudja. Na, ki elé?

Hát persze, hogy Brugnera elé, aki a „bejósolt” gólt meg is szerzi csapatának.

Ezek a bátor hangú nyilatkozatok (mi óvatos duhajok vagyunk, csak „fal mellett” nyilatkozunk), ezopufogtatások is hozzájárulnak ahhoz, hogy Olaszországban a közönség érdeklődése nem lanyhul a futball irányában!

A műanyag kispadon H. & H.

nyugodtan ül (Itt nem lehet felugrálni) bár néha kézzel magyaráz, de inkább a padhoz sűrűn kijövő zömök Del Sol (34 éves!) viszi az utasí­tásokat — egyelőre eredménytelenül. Ha már itt tartunk, Del Sol a karmester, sokat vezényel, de sokszor „kiejti” a pálcát a kezéből (irgalmatlanul rosszul passzolt) és a másik „ász”? Amarildo — hát látszik rajta, hogy tud (vagy inkább tudott) futballozni, könnyed mozgású, elegáns, jól kezeli a labdát — nem veszi hátára a pályát! Jól í­veli viszont a szögleteket — mindkét oldalról és egyik bombaerős szabadrúgása „kiüti” a labdát fejjel hárí­tó Cagllari-hátvédet!

A félidő hajrája már izgalmas: bár a Cagliari majdnem növeli előnyét, Gori kapufát lő. Most erősen szorongat a Roma.

— Forza Roma! — erősödik a biztatás és az utolsó 3 percben a vendégeknek mind a 11 játékosa (!) a 16-oson belül tartózkodik — de hárí­tják a piros-sárga, rohamokat.

(Folytatjuk)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories