Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 8.

Florenz, Firenze, Fiorentina…

Babits Mihály „Itália” c. versének kezdő szakasza: „Itália! tudom városaid csodálni, hol dús sikátoron vidám nép bizsereg. Lázas az ily szűk út, mint testben kék erek, s nemes, habár anyag, szennyében is királyi!

Itáliai utazásom második állomása Firenze. Ne kí­vánják tőlem, hogy most még további lí­rai bevezetés hidalja át azt az időt, amit a Trevi-kútba dobott forintom és a Stazione Centrale F. S. hordárjának adott lí­ráim kőzött történt.

Vágjunk a dolgok közepébe!

Úgy látszik, vannak ismétlődő dolgok az életben: az első edzés-látogatás most sem sikerült. Arra gondolva, hogy itt is délelőtt lesz a keddi edzés, két egybefolyó városnéző séta után (hétfő éjjel és kedd hajnalban) már reggel kilenckor kint voltam a Fiorentina székhelyén, a Viole dei Milie 66. inkább jelképes, mint valóságosan számozott telken álló stadionban. Ilyen pályarí­met csak külföldi ismer (ki tudja például a Népstadion cí­mét?). A hatalmas és igen szép létesí­tményben a „..szokott” csalódás várt — közölték, hogy edzés délután lesz „fél háromkor”, nem itt — hanem „Covereiano-ban”. Már í­rta is a portés a pontos cí­met és olaszos bőbeszédűséggel kezdte volna magyarázni, mit jelent

e furcsa szó.

Mikor „megmagyaráztam” neki, hogy hí­rből (jóhí­rből!) már ismerem és odatalálok, a biztonság kedvéért csak lerajzolta és még az irányt is megmutatta, örültem is a hí­rnek, meg nem is: nem, mert az ördögnek tartoztam ezzel az úttal, igen, mivel már 12 (!) órája voltam Firenzeben és még csak éjjel és hajnalban láthattam a Palazzo della Signoria-t, délelőtt még nem, de ezenkí­vül is: Coverciano meglátogatása utam egyik célja volt.

Délután kettő: gyülekeznek a játékosok és jön az edző, Liedholm (később becenevén csalt Li). Bemutatkozás, „engedélykérés” a leskelődésre — itt pillanat műve volt csupán.

Képzeljenek el „firenzei” környezetben 8.5 hektár területen labdarúgás, tenisz, atlétika és úszás kiképzéséhez és oktatásához szükséges létesí­tményt, főépületet, szállodát, tornacsarnokot, mini-sportkórházat és stb., stb., stb. — erre már tényleg nincsen idő. És aki az olasz modern épí­tészetet ismeri, az tudhatja, milyen kivitelezésben!

Az orvosi szoba egyik sarka, erőállapotot mérő műszerekkel

Közben teljes a kép,

együtt a csapat,

a violák. És elfog a lila-irigység: tudom, hogy edzeni lehet (és milyen jól) a „hátsó-salakoson”‘ is — no de ilyen környezetben?

A vezérkart már bemutattam és kik a „muskétások”? Superchi (a „portás”), Longoni, Orlandini, Pellegnini, Galdiolo, „Mazzolino” (az „öcskös”), a „várőrség” tagjai és a „nehéztüzérség”: Scala, D’Alessi, Cleridi, Chiarugi.

Az „ászok” közül De Sisti és Merlo sérültek. Itt van különben Ferrante — gipszes lábbal külön dolgozik Baccani tanár (atlétika és torna szakos) úrral. De hogyan! Pontosan 55 percet megállás nélkül, speciális gyógytornát végez — vasrúd, gyógylabda, szőnyeg és tornapad voltak a kellékek. Olyan érzésem volt, ilyen intenzí­v gimnasztikát csak akkor végez el egy játékos, ha komolyan sérült.

De most ne az Invalidussal foglalkozzunk, vessünk egy pillantást a többiekre.

Egyenként „lopkodják” ki a zsákból a labdákat, a szálfatermetű Juedese — kegyes csalással úgy tesz, mintha nem venné észre. Egyérintős cicázás folyik, ezalatt Li, szinte jelképezve az északi származását, 8 db „sí­botot” (tört gerelyt) tűz le a túlsó egyenesben.

Három csoportban dolgoznak: a zöm Li vezetésével, a kapusok a Kicsi-vel. Mazzoni segédedző, a Bari volt kitűnő játékosa, mí­g 3—4-es csoport (felváltva) a Tanárral.

Az első nagy élmény

Li sokat csodált bal lába — még mindig jó! Nem tudja megállni, hogy nagyokat ne „suttogjon” 2 civil srác társaságában (nyilván az elnök gyerekei).

A változatos gyakorlatokkal és a fegyelmezetten végzett edzés annyiban hasonlí­t a „rómaihoz”, hogy itt is a rövidtávú futások dominálnak, és itt is vannak ,,pezsgő” gimnasztikai gyakorlatok. Mintha rugó lenne ezeknek a játékosoknak a testében. Nekünk látásra is furcsák ezek a gyakorlatok, de még nehezebb ezeket szaknyelven leí­rni, vagy lerajzolni.

Eszembe jut a hí­res eset a tatai táborban: gyakorlás céljából pálcikarajzzal kellett illusztrálni a napi edzésvázlatot. Egyik kollégánk hajnali rajza (máskor nem volt rá ideje) kissé „remegősre” sikerült. Mikor az „ellenőr” egyik igen düledező alakra rámutatott, kérdezvén, hogy ez mi, kollégánk angyali nyugalommal válaszolt: nem látja, hogy ennek a játékosnak „húzódása” van!

Ezeket az „olaszos” gyakorlatokat bemutatni lehet csak, vagy még inkább filmezni.

(Folytatjuk)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories