Albert Flórián
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – Bevezető
Meg nem mondom már, hogy ki említette először (csak az a biztos, hogy vagy Rákosi Gyula, vagy Szűcs Lajos volt az illető) de az biztos, hogy a magasabb hegyeken még álltak a hóemberek.
2011 januárját írtuk, de a mondatok már a szeptembert simogatták.
Annak is a legközepét.
– A Fóri is 70 éves lesz az idén… – mondta a két örök harcostárs valamelyike, ám ott és ekkor ezzel ennél többet nem nagyon lehetett kezdeni.
Aki mondta nem tudhatta: ez volt az a mondat, amely megindított bennem valamit. Tovább olvasom
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár
Megnyílt Szegeden az Albert Flórián-kiállítás a Móra-múzeumban
Fotó: Gémes Sándor
Pénteken kora délután hivatalosan is megnyílt a Móra Ferenc Múzeumban az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgónak, Albert Flóriánnak emléket állító kiállítás.
A Móra-múzeum igazgatója, Fogas Ottó köszöntőjében elmondta, büszkeséggel tölti el, hogy először Szegeden nyílhat meg az Albert Flóriánnak emléket állító tárlat. Az intézmény fenntartója képviseletében Tápai Péter beszédében úgy fogalmazott, a múzeumban nem túl gyakori, hogy egy labdarúgó a kiállítás központi témája, majd kiemelte a labdarúgás, mint sport csapatépítő, közösségformáló jellegét. Beszéde végén Tápai Péter virágcsokor átadásával köszönte meg a legendás labdarúgó lányának, Albert Magdolnának, hogy a család a múzeum rendelkezésére bocsátotta a számtalan trófeát és családi relikviákat. Tovább olvasom
SPORT 2011
Találkozásaim Albert Flóriánnal
Flóri és én
Egy elmaradt születésnapi beszélgetés háttere
Albert Flóriánt régóta ismertem. Gyermekként, focista palántaként és nem utolsó sorban Fradi drukkerként figyelemmel kísértem labdarúgó pályafutását és csodáltam kivételes tehetségét, példaképként tekintettem rá.
Mivel 1954 óta vagyok Fradi (Kinizsi) szurkoló, hihető, amit írok, hogy már a Fradi ifi meccsekre is kimentem, amikor híre jött, hogy egy fantasztikus tehetség kergeti a labdát az Üllői úton. Tovább olvasom
Feljegyzések a fotelból – Gyertyafényes emlékezés
Nehéz bármit is leírni. Lelkem mélyén még mindig a Szentély lelátóján állok, kezemben az emlékezés gyertyájával, szemem az eredményjelző táblára meredve: Albert Flórián (1941-2011). Néma csend telepszik a stadionra, nincs egy zizzenés, a felüljárón az autók is mintha motorhang nélkül suhannának el. 2011. november 6-án, este hat órakor megállt az idő. Kihunytak a reflektorok, a lelátón több mint tízezer gyertyafény lehozta az égboltot. Csillagokként ölelték magukhoz a fájdalmat, megpróbálták letörölni a könnyeket. Végérvényesen eljöttek a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillagágért, lágyan felemelték és magukhoz szorították. Szólni kellett volna, kiáltani teli torokból, hogy még ne vigyétek magatokkal, hagyjátok meg a családjának, a Ferencvárosnak, a magyar labdarúgásnak. Senki sem szólt. Csak a gyertyák világítottak és szívek szakadtak meg. Mindannyian tudtuk, ha lejönnek értünk a csillagok, már nem szabad harcolni ellene. Csak sírni szabad és emlékezni.
Eltemették Albert Flóriánt
A családtagok mellett állami és sportvezetők, neves közéleti személyiségek, egykori csapattársak, barátok és szurkolók több százan kísérték utolsó útjára Albert Flóriánt, a nemzet sportolóját vasárnap délben az Óbudai temetőben. Tovább olvasom
Albert album 1941-2011
A CSÁSZÁR búcsúztatása az Albert Flórián stadionban
Elment egy világklasszis, aki a futball királya volt, pedig Császárnak hívták…
1.
Hogy 1964 véget, vagy 1965 elejét írtuk-e arra már nem emlékszem pontosan (a történet szempontjából édes mindegy), de az biztos, hogy állt még a régi Fradi pálya.
Az a szúette, recsegő, ropogó, kicsit már rogyadozó, picit már düledező fatribün, farkasszemet nézve a Pénzverdével, hátat fordítva a Fradi-kölykök, és Fradi, ifi örök birodalmának a hátsó- földes-pályának.
Tovább olvasom