T-könyv
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár
Vándor Kálmán: Valamikor nevettünk rajta
Schlosser Imre – Fél évszázad a futballpályán
T-könyv
Úgy gondolom, érdemes belevágni legújabb sorozatunkba, mert olyan hihetetlen mennyiségű könyv jelent meg szeretett csapatunkról, hogy a sorozat folytatása „Szabó” családnyi évfolyamot rejteget magában. Nagy Bélán a Fradi krónikásán kívül, aki sorozatunk főszereplője lesz, megjelentetek részleteket más szerzőktől is, aki az FTC-ről írt könyvet. Szeretnék ezzel is olyan emléket állítani csapatunknak, melyhez hasonlót kevés klub mutathat be magáról, sportágtól függetlenül. Reményeim szerint, idővel szerkesztő társaimon kívül az olvasók is elküldik kedvenc Fradival kapcsolatos könyv részleteiket, így téve minél színesebbé ezt a sorozatot.
A kezdő fejezett egy személyes emlékhez köthető, mely jól jellemzi, hogy nem is olyan nehéz kincset találni. A párbeszéd valamikor a tavasszal hangzott el apa és fia között:
– Van Nagy Béla könyved?
– Nem tudom, de Schlosser van.
– Engem csak Nagy Béla érdekel.
– Tudod Schlosser a …..
– Mondom Fradi és Nagy Béla!
– Értem, de van egy régi Schlosser…
– Papa! Értem én, de nekem csak Nagy Béla kell.
– Van az is egy pár darab, csak tudod amikor még meg sem születtél…
– Majd egyszer megnézem azokat is.
– Vidd el ezeket, mert ….
– Jó, add ide, ha annyira akarod!
Elhoztam.
EGY ÉLET ZÖLD-FEHÉRBEN
A kiadónak jelen esetben a Pilvax Kiadónak ilyenkor nehéz dolga van. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy a főszereplőről, nevezetesen Rudas Ferencről, vagy a könyv szerzőjéről Pongrácz Györgyről szóljon-e. Azt hiszem, hogy ez a történet emberekről szól, életekről szól, ügyekről szól, hétköznapokról és ünnepnapokról egyaránt szól.
Szereplői azonos korszakban azonos közegben éltek így, vagy úgy. Élni márpedig kellett… Élni ma is kell.. Eligazodni kellett… Eligazodni most is kell…
Nincsenek receptek. Nincsenek generálszósszal leöntött életek. Mint kiadó valójában büszke lehetek arra, hogy a Fradi támogatása nélkül Fradi könyvet adunk ki.
Mint kiadó büszke lehetek arra, hogy nálunk nem a pénz határoz meg mindent, hanem az ügy és a cél.
A cél pedig az, az ügy pedig az, hogy végre tanuljunk meg örülni egymásnak, hogy végre tanuljuk meg egymást tisztelni. Én tisztelem a könyv főszereplőjét és a könyv szerzőjét, mert ők legalább akarnak valamit abban a dédelgetett „egy kicsit dilis országunkban”, amelyhez hozzátartozik a munkatársaim és az én szívem is.
Tetszik tudni: kedves olvasó, ebben az országban nem lenne semmi baj – ha nem élnének itt emberek. De tetszik tudni, mi mindannyian itt élünk, és itt akarunk élni Ön is, a könyv főszereplője is, a Fradi tábor szurkolói is, a kötet szerzője is, a Pilvax Kiadó munkatársai is…
Szeretném, ha Pongrácz György, aki a szakma professzora, még több ilyen és ehhez hasonló kötetet írna, mert az igényes munkákhoz mi eddig is partnerek voltunk és partnerek leszünk.
Tiszta szívből ölelem az olvasót;
Ambrus Sándor
író-újságíró, (kiadó)