MK (MNK; Magyar Kupa) döntő
1974.V.1. MNK Döntő, Ferencváros – Komló 3:1
A történelem ismétli önmagát – egy régóta használt mondás, mely a hasonlóságot mutató történelmi eseményekre próbál egyszerűen értelmezhető magyarázatot találni. Vannak akik hisznek benne, de vannak olyanok is, mint például Mark Twain író, aki egy kissé pikírten úgy vélte, hogy a történelem nem ismétli önmagát, de legalább rímel…Mindez akkor jutott az eszembe amikor elkezdtem keresgélni az 1974. május 1-i, Komló elleni MNK döntő muzeálisához az „alapanyagot” és nem olvastam bele Imre bátyám (YSE) 13. „emlékezetes fradimeccsébe”, mely 1957-be, az első Komló elleni bajnoki mérkőzésünkre kalauzolja el az olvasót: ” az 1974-es kupadöntő kapcsán jutott eszembe ez a mérkőzés, hiszen az ijesztően hasonlított erre …” Mit is jelent ez hasonlóság és a történelem mégis csak ismétli önmagát? Ha megnézzük a két mérkőzés „forgatókönyvét”, a tényszerűségekkel nehéz lesz vitába szállni. Az 1957-s bajnoki szezon első mérkőzésén az újonc Komló vendégeskedett a Népstadionban (ez volt a bemutatkozó mérkőzésük az első osztályban), és meglepetésre megszerezték a vezetést, amit nem meglepetésre nem tudtak megtartani és kikaptak 3:1-re. Ahogy az 1974-s kupadöntőn. Ott is vezettek 70 percig, de a kupát végül is Géczi Pista emelhette a magasba. De ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk időrendben, tartsuk be a történelem játékszabályát, mely szerint a történéseket nem lehet visszafele olvasni. Előtte még emlékezzünk egy 1967-s Komló elleni bajnokira, egyrészt azért, mert minden ami 1967, az labdarúgásunk egyik legszebb éve, másrészt a bányászvárosban aratott fölényes 4:0-s győzelem 4 fordulóval a bajnokság vége előtt, a 20. bajnoki címünket jelentette. Tovább olvasom
1972.VII.12. MNK Döntő, Ferencváros – Tatabánya 2:1
Tizennégy évet kellett várnunk a következő kupagyőzelemre. Ha a 110 éves múltunkat vesszük alapul, talán nem is volt olyan hosszú a várakozás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a hatvanas években komoly hazai és nemzetközi sikereket ért el a klub.
Apám szerint láttam a mérkőzést, de én őszintén nem emlékszem rá. Meg is kérdeztem tőle, hogy ezt vajon honnan tudja. – Abban az évben vettük a Munkácsy tévénket, és mivel közvetítették a meccset, nem volt kibúvó, az egész családnak ott kellett ülnie és szurkolni a csapatnak. Tovább olvasom
1967.IV.26. MNK Döntő, Győr – Ferencváros 3:2
Megvédte a Magyar Népköztársasági Kupát a Győr
Amikor az 1958-as kupadöntőről írtam a lapszemlét, bizony elhamarkodott következtetések vontam le. Ezt írtam: „Az a csapat, mely már formálódott, melynek az összeállításában már feltűntek azok a nevek, melyek a hatvanas években a Fradi aranykorát jelentették: Mátrai, Vilezsál, Rákosi, Fenyvesi.” Tovább olvasom
1967.IV.4. MNK Döntő, Ferencváros – Győr: 1:1
1958.VIII.20. MNK Döntő, Ferencváros – SBTC 2:1
Végre kupadöntő! – lelkesedett a Népsport újságírója az 1955-56-ban megkezdett, és 1958. augusztus 20.-án a döntőhöz ért Magyar Népköztársasági Kupa beharangozó írásában. Tovább olvasom
1944.VII.2. MK Döntő, Kolozsvári AC – Ferencváros 1:3
Amikor először végigböngésztem az 1944. évi Magyar Kupa döntőjéről beszámoló Nemzeti Sportot, néhány pillanatig mereven ültem a gép előtt és azon gondolkodtam, hogy vajon nem lehetne átlépni ezen a döntőn, és egyszerűen tudomást sem venni róla? Vagy csak felkéne sorolni a tényszerű adatokat és az olvasóra bízni, hogy beleolvas-e az eredeti újság hasábjaiba. Az írásom elején még nem tudom eldönteni, talán majd az események visznek tovább, vagy a végén nyomok egy „delete-t” és egyszerűen átlépek ezen az 1944-es Magyar Kupa döntőn. Tovább olvasom
1944.VI.25. MK Döntő, Ferencváros – Kolozsvári AC 2:2
1943.VI.27. MK Döntő, Ferencváros – SalBTC 3:0
Amikor először böngésztem az 1943.06.28-i Nemzeti Sport hasábjait, néhány perc után már azon kaptam magam, hogy igazából nem is a mérkőzésről írt tudósítás izgalmait keresem, hanem teljesen mást. Tovább olvasom
1942.VI.29. MK Döntő, Ferencváros – DiMÁVAG 6:2
„Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.” Amikor az egyik szerkesztőjévé válhattam ennek a remek rovatnak, már tudtam, hogy lesznek olyan évek, melyekről nem lesz könnyű írnom.
Nem lesz könnyű, mert nem tudom elvonatkoztatni a sporteseményt, az adott évtől. Szerencse, hogy a háborús borzalmak mellett, a sport még tartotta magát. Kíváncsian böngésztem át először az újságot és próbáltam utalást találni arra, ami az 1942-es Magyar Kupa döntőjét körülvette, de nem találtam. Először talán nem is értettem, de mikor ráleltem a cikk elején a Fradi öltözőjében történt diskurzusra, már világossá is vált.
„Hírnök jön be és újságolja, hogy két perc alatt éppen most esett két gól az Újpest-SalBTC mérkőzésen. Ebben a pillanatban harsány ordítás hangzik kívülről. Valaki megjegyzi:
– Gólt lőtt a „Stécé”!
Polgár megszólal:
Dehogyis! Az Újpest rúgott gólt. ha a Stécé rúgott volna, sokkal nagyobb lenne a hangorkán.” Tovább olvasom
1935.VI.9. MK Döntő, Hungária – Ferencváros 1:2
Hioszi Tatiosz szerint „szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.” Örök igazság ez az ókori görög filozófustól, de felvetődik egy kérdés: vajon ezek a pillanatok hogyan kerülnek szívünk jegyzettömbjébe?
Hiszen annál sokkal több a hely és több is az igényünk, mint amit a mindennapokban saját magunk átélünk. Talán ezért is ejtenek rabul a megfakult újságok.
Ha elhisszük, hogy az emlékezés a találkozás egyik formája, és végig is böngésszük szerkesztőségünk ilyen jellegű sorozatait, akkor rövid időn belül nagyon sok embert ismerhetünk meg, és ami számomra még talán ennél is fontosabb, néhány pillanat erejéig Michael J. Fox bőrébe bújhatunk és visszatérhetünk a saját jövőnkbe.
Állítsuk be az irányítót 1935. pünkösd vasárnapjára, irányozzuk magunkat a Hungária körúti stadion felé, olvadjunk egybe a mérkőzésre igyekvő közel nyolcezer ember lüktetésével és nézzük meg a Ferencváros-Hungária Magyar Kupa döntőt. Tovább olvasom