„Ó kapitány…kapitányom!…” – 19.

Egy különös szövetségi kapitányi kategória: „futottak még…”

Hogy a magyar futball voltaképpen a kezdetek óta tartó (1901) szárnyalása nem is annyira a két elveszí­tett vb-döntő (1938, 1954) után, hanem az 1969. decemberi, marseille-i vereséggel tört meg (és tart gyakorlatilag – kis szünetekkel – mind a mai napig) az a szövetségi kapitányok cseréjének gyakoriságán is hajszálpontosan nyomon követhető.

Ha csak Sebes Gusztáv 1949-es szí­nrelépésétől indulok, akkor Sós Károly 1969-es búcsújáig is találok két olyan masszí­v korszakot (Sebes 66 meccs, Baróti 117 meccs), amely részint a bizalomról, részint a kiegyensúlyozottságról, részint a tudatos kapitányválasztásról tanúskodik.

Az igazi káosz akkor uralta el a sportágat, amikor a csehszlovákok itthon tartottak bennünket az 1970-es mexikói világbajnokságról. Tovább olvasom →