Hoffer József
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 19.
Egy különös szövetségi kapitányi kategória: „futottak még…”
Hogy a magyar futball voltaképpen a kezdetek óta tartó (1901) szárnyalása nem is annyira a két elveszített vb-döntő (1938, 1954) után, hanem az 1969. decemberi, marseille-i vereséggel tört meg (és tart gyakorlatilag – kis szünetekkel – mind a mai napig) az a szövetségi kapitányok cseréjének gyakoriságán is hajszálpontosan nyomon követhető.
Ha csak Sebes Gusztáv 1949-es színrelépésétől indulok, akkor Sós Károly 1969-es búcsújáig is találok két olyan masszív korszakot (Sebes 66 meccs, Baróti 117 meccs), amely részint a bizalomról, részint a kiegyensúlyozottságról, részint a tudatos kapitányválasztásról tanúskodik.
Az igazi káosz akkor uralta el a sportágat, amikor a csehszlovákok itthon tartottak bennünket az 1970-es mexikói világbajnokságról. Tovább olvasom
Alberttől – Zsákig
A magyar válogatott labdarúgók rövid — kizárólag szakmai bemutatására eddig egyetlen alkalommal tettek kísérletet. Néhai Földessy János dr., a labdarúgás odaadó és szakavatott krónikása, 1926-ban kis könyvecskét tett közzé „A magyar válogatott futballisták könyve” címmel. Azóta ebben a témakörben érdemleges, összefoglaló munka nem jelent meg. Könyvünkkel ezt a hiányt igyekszünk pótolni. Tovább olvasom
