Merőben különböző két félidőt, jó iramú és küzdelmes mérkőzést láthatott a közönség. A Ferencváros biztos győzelmet engedett ki a kezéből, de a csepeliek végül is megérdemelték az egy pontot, mert a már teljesen reménytelennek tűnő pillanatokban sem adták fel.
Az első félidő vérbeli, igazi rangadót hozott, a sportág minden látványosságát felvonultatva. Szünet után viszont a zöld-fehérek csakis a 3 pont megtartására törekedtek, csöppet sem érdekelte őket, hogy azt kettő, vagy akár tiz adott góllal kaparintják meg. Igy maradtak a két gólnál.
Alig érthető, hogy a két szombathelyi támadóra miért ügyelt mindvégig négy hazai védő. Pedig a ferencvárosi szakvezetésnek illett volna észrevennie, hogy Limperger igen jó formában van, többnyire pontosan indít, ennek ellenére a hórihorgas védőt „lekötötték” embervédelemre. Ez a passzív ferencvárosi taktikai felfogás volt az oka annak, hogy a Haladás a középpályán többnyire szabadon ellenőrizhette a labdákat, és ezzel levette a terhet közvetlen védelme válláról. A Haladás szilárd taktikai fegyelemmel eljutott a 11-es rúgások jogáig.
Közzétéve:2009. március 29. vasárnap | Szerző:K@rcsi
Az összkép alapján a hazaiak győzelme teljesen megérdemelt. A vendégek a vereséget nem birták elviselni. A találkozó majdnem félbeszakadt Fischer büntetőjét követően.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.