Papácsy Ervin dr.
„A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele
Vass Miklós, dr. Papácsy Ervin, Pethő Zoltán, Berkessy Elemér és a háttérben: Bukovi Márton
„Én írok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – írja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kívül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az írók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az írókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen írtak leveleket, melyeket a címzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő „dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is „vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad. Tovább olvasom
Pethő Zoltán – Sárosi Béla: Egy barátság képesalbuma
A mai korosztály számára már nem sokat jelentenek a kézzel írt képeslapok. Az internet világában, amikor már a posta helyett a virtuális szállítócég kézbesíti az üdvözleteket, nem a tintától színesednek el az ujjaink, hanem a billentyűzet nyomkodásától fájdulnak meg az ujjperceink. A képeslapok világában az albumok jelentették a „végállomást”, a jelenünket a különböző adattárolók és közösségi oldalak uralják. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jelen technikai vívmányai nem képesek visszaadni az emberi érzelmek apró rezdüléseit. Valami azért mégis megváltozott. Egy képeslap elküldése nem egy gombnyomásból állt. Ahhoz először le kellett sétálni a közeli újságosbódéhoz, de előtte el kellett dönteni, hogy kinek és milyen alkalomból küldjük, mert ehhez kellett kiválasztani a képeslapot. Utána tollat kellett ragadni, és saját kézírásunkkal, saját gondolatainkat kellett a papírra vetni. Nem volt előre gyártott „template” (sablon) és nem a számítógép által felkínált betűket használtuk, hanem saját kezünk vezetett a gondolatok szárnyán. Tovább olvasom
FTC Baráti Kör eseménynaptára
dr. Springer Ferenc sírjának megkoszorúzása
Szívügyük a Ferencváros
Papácsy Ervin dr., Hélisz József és Csikós Gyula
Ha egyszer van pártoló tagság, akkor vajh minek külön klubtagság az FTC-ben? Jómagam sem értettem ezt a szurkolói „kettős állampolgárságot” egészen addig, amíg a klubtanács meghívott egy összejövetelére. Élménybeszámolót tartottam az argentínai VB-ről, és utána még hosszasan beszélgettünk a klub céljairól. Azóta csak leemelt kalappal tudok beszélni az eddigi tevékenységről, a célokról, az elképzelésekről.
A klubtagság más, mint a pártoló tagság.
Ez egy tevékeny társadalmi testület, amely az egyesület propaganda bizottságának keretében működik. Sokféle feladatot vállal magára, de munkásságának lényege az élő kapcsolat tartása a szurkoló gárda és a klub, a sportolók között. Ezen belül például célja, hogy elszigetelje a közönségnek azon rétegeit, amelyek rossz hírét keltik a Ferencvárosnak.
Van is eredménye. Tovább olvasom
Takács II. József köszönő levele
Tisztelt Elnök Elvtárs!
Elnézést kérek, hogy ilyen késve tudtam csak jelentkezni, hogy köszönetemet fejezzem ki a Ferencvárosi Torna Club Baráti Körének azért, hogy beteg és idős korom ellenére nem feledkeztek meg rólam, és részemre a Baráti Kör megbízottjai 1977. évben olyan szép tiszteletdíjjal leptek meg lakásomon.
Boldog Új Évet kíván a Baráti Kör
Kedves Sporttársunk!
Néhány nap és új év köszönt ránk, új gondokkal, új vágyakkal, azzal a nem titkolt örök reményünkkel, hogy sportolóink az elkövetkezendő hónapokban is nagyon sok kimagasló, sikerrel örvendeztetnek meg bennünket.