EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Jagodics Zoltán: 55
Kőszegszerdahelyen fedezte fel Virágh Géza, a Sabaria menedzsere. Megegyeztek abban, hogy egyelőre marad otthon, de hétközben az NB II-es csapattal edz. A Haladás értesült erről, s azonnal a Rohonci útra csábította a jókötésű fiút. Mindez 1988-ban történt, s hat évet a Rohonci úton futballozott. A Haladásban lett élvonalbeli, majd 25 évesen válogatott játékos. Egyetlen válogatottbeli találatát is ekkor szerezte a nemzeti csapatban Belgium ellen.
Furmann Károly
Igen jó képességekkel megáldott labdarúgó volt. Tökéletes technika, pompás helyezkedés, ötletesség, könnyedség és példás sportszerűség jellemezte a játékát. Két hiányosság akadályozta meg abban, hogy a legnagyobb fedezetek közé emelkedjen: nem volt elég gyors és erőteljes. Passzolni viszont úgy tudott, ahogy kevés magyar fedezet. Tovább olvasom
Kajdy György: 60
Szülővárosában, a Gyulai SE csapatában kezdte a labdarúgást, majd miután a család a fővárosba költözött az FTC igazolt sportolója lett.
1976-tól a futást favorizálta, közel két évig koptatta a népligeti salakot.
Végül hátat fordított az atlétikának, és a KSI-ben már csak a labdát rúgta. A sportiskola csapatában járta végig a szamárlétrát. 1982-ben igazolta le a másodosztályú Volán.
A bajnoki pontvadászat végén az NB II-es tabella élén végzett Lakat Karcsi bácsi csapata, így a következő idényben egy osztállyal feljebb folytathatta a közlekedési gárda. Kajdy 1983 augusztusában debütált az NB I-ben.
Első élvonalbeli idényének végén csapata ugyan búcsút intett az első osztálynak, de Kajdy maradt az élvonalban miután a Hungária körútra igazolt, ahol végül három esztendőt töltött el.
Az 1986/87-es idényben tagja volt az MTK-VM bajnokcsapatának. 1987 nyarán hozta az Üllői útra Dalnoki Jenő. Tovább olvasom
Gyulai László
A MÁVAG csapatából érkezett az Üllői útra és „karácsonyi ajándékként”, 18 évesen játszott először a Ferencvárosban.
1944 őszén már rendszeresen helyet kapott, mint jobbösszekötő és sorra lőtte is a „hadigólokat”.
1945 tavaszán pedig az ő nevéhez fűződik a zöld-fehérek első világháború utáni győztes gólja (FTC – UTE 1:0)!
A B-közép természetesen szívébe zárta az ifjú csatárt és csak a szeretet jeléül „Srác” néven becézték…
Zsonglőrszerű technikájával, nagy munkabírásával elkápráztatta a korabeli nézőket. Tovább olvasom
Hernádi Pál
Az ifjú Herneck Pált Schaffer Alfréd szerződtette tízezer pengőért a Kén utcából, a kis Hungáriától az Üllői útra 1943-ban.
Pályafutását a csatársorban kezdte, majd Sárosi III Béla távozásával egy sorral hátrébb, a fedezetsorba került.
Ferencvárosi évei alatt folyamatosan ingázott az első csapat és a tartalékok között. A helyzetéről így vélekedett: „Könnyű bekerülni, de nehéz bentmaradni.”
Ivanics Tibor
Általános iskolai tanulmányait a Békés megyei Ókígyóson kezdte, majd az esztergomi Szent Ferenc-rendi katolikus Szent Antal Gimnáziumban és Budapesten folytatta. 1955-ben érettségizett a budapesti József Attila Gimnáziumban. Főiskolai felvételi kérelmét elutasították, így egy évig a Kelenföldi Textilgyárban segédmunkásként, illetve minőségellenőrként dolgozott. 1960-ban tanári, 1966-ban pedig, labdarúgó szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán.
Szakmai pályáját a budapesti Vasútgépészeti Technikum testnevelő tanáraként kezdte (1960-63), ezzel párhuzamosan két évig az FTC labdarúgó csapatának játékosa (1960-62), egy évig pedig a Testnevelési Főiskola óraadó tanára volt (1962-63). Tovább olvasom
Finta Károly
Technikás, okosan osztogató és veszélyesen lövő játékos volt. Jó fizikai adottságai azonban nem párosultak kellő bátorsággal, határozottsággal.
Érettségi után, a Szombathelyi SE-ben kezdte pályafutását, a folytatásban a Pamutipar, debreceni Bocskai, a francia Fives, a Hungária, majd a Nemzeti csapatában szerepelt. A felsorolt csapatok közös pontja amellett, hogy mind Finta csapata volt egykoron, még az is, hogy ezek az egyesületek előbb-utóbb megszűntek, így a csatár folyton csapat nélkül maradt. A civilben üzemi tisztviselőként dolgozó támadó 1940-ben került a Ferencváros FC-hez. Tovább olvasom
Forgács Ernő
A Ferencváros egykori védője így nyilatkozott pályafutásáról: Tovább olvasom
Kiss Béla
Kiss Béla egy évet kivárt, amíg az FTC-ben játszhatott! A FIAK csapatából lépett át az FTC-be az ízig-vérig Fradista játékos, aki végül nemcsak a Ferencvárosban játszott, hanem a Ferenc téren is lakott.
A sportos alakú fedezet igen jól fejelt, fáradhatatlanul harcolt, de technikailag nem volt kifogástalan. Szorgalma, megbízhatósága és küzdőképessége juttatta el a válogatottig. A gyors és kemény fedezetjátékos a világháborús időkben az FTC egyik legmegbízhatóbb formát mutató játékosa volt.
Kvaszta Lajos: 65
Egykoron a magyar válogatottban is szerepelt jobbszélsőnk 1981 nyarán érkezett az NB II-es miskolci Papp J. SE-től.
Az 1981/82 évi ezüstérmes csapatban 18, majd egy idénnyel később a szintén második helyen végzett csapatban 12 találkozón kapott lehetőséget Novák Dezsőtől.
Legtöbb meccsét a ’85/86-os idényben játszotta (27). Ekkor „találta meg” góllövő cipőjét is: hatszor vette be az ellenfelek kapuját az első osztályban. A kupadöntőig menetelő csapatban is a zöld-fehérek legeredményesebb játékosának bizonyult három góljával.
1986 őszén, a „mexikói sokk” után a válogatottban is lehetőséghez jutott. Tovább olvasom