Jegyzetek

Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben I. rész

N. Pál József
„…az én mentalitásom nem erre a világra való”
Emlékezés Varga Zoltánra – három tételben

I.
Zoli, hát végleg el…?

Mindannyian elmegyünk földi életünk törvénye szerint, emlék, s megbékélés marad utánunk leginkább, de van veszteség, amely feldolgozatlan marad, mindörökre talán. Petőfi, József Attila, Soós Imre vagy Latinovits Zoltán halála például valami fel-feltörő kollektí­v lelkiismeret-furdalásként él bennünk nemzedékeken át, tán a szégyen s az önvád kevercseként is valamiképp; hogy nem figyeltünk, hogy nem vigyáztunk reá (reájuk) eléggé, hogy nem értettük őt (őket) igazán, hogy már megint eltékozoltunk valamit. Németh László szava jut eszembe még: „egyszer az emberiség is í­gy fog ránk mutatni – í­rta 1944 háborús telén –, »ezek azok, akik Adykat kaptak s azon túl, hogy megölték őket, nem tudtak mit kezdeni velük«”. Egy váratlan távozás döbbenete, a sajgó hiány különösen felkorbácsolja az érzelmeket, ez igaz, ám higgyük el: lelkünk mélyén a bélyeget a beletörődést követően is viseljük tovább és tovább.

Tovább olvasom

Feljegyzések a fotelból – Pofonok után egy kis simogatás

Elég régen fordult már velem elő, hogy ne várjam a bajnokság tavaszi nyitányát. Ebben nagy szerepe van 1992 tavaszának, mikor a Fradi olyan szezont produkált, melyre örökké emlékezni fognak a szurkolók. Szinte haragudtam magamra, hogy pénteken nem gyomorgörccsel ébredtem és az egész napomat nem az esti mérkőzés hatotta át. A mérkőzés kezdete előtt megpróbáltam magyarázatot találni, de az esti hólapátolás közben sem azon merengtem, hogy egy győzelemmel belátható közelségben kerülhet a dobogó Tovább olvasom

Fradista anekdoták: Deák Ferenc

Vezeklés

Kikapott Pestszentlőrincen a Ferencváros. A szenzáció főhőse a negyvenes évek gólzsákja, Deák Bamba volt, aki egymaga öt gólt lőtt a válogatott Csikós hálójába.

— Az elsőnél, mint olyan sokszor, lesre játszott a Fradi-védelem — emlékezett Deák. — Azaz csak játszott volna. Én ugyanis a félpályán túlról iramodtam meg… A bí­ró nem fütyült, nem is fütyülhetett, Rudas Feri, az NB I leggyorsabb hátvédje kétségbeesetten futott mögöttem, de nem tudott beérni. Én pedig kicseleztem Csikóst, 1:0… Tovább olvasom

Fotelszurkolásra kényszerí­tve

Sohasem tagadtam, hogy amióta elindult a „feljegyzések a fotelból” sorozatom a legtöbb mérkőzést otthon, a kényelmes fotelból szurkoltam végig annak ellenére, hogy éves bérletem van. Ennek több oka is volt és van. Egyrészt vidékiként nem mindig van lehetőségem arra, hogy a hazai mérkőzésekre „felmenjek” a Szentélybe (ősszel azért 5 alkalommal sikerült), másrészt már a korom miatt is néha nehézkes megszabadulni az otthoni kényelemtől. Ez persze nem volt mindig í­gy, hiszen a hetvenes évek közepétől 1992-ig nem nagyon volt kihagyás. Akkor még könnyű volt, fiatal voltam, nem okozott gondot, ha több órát kellett vonatozni, vagy ázva-fázva ácsorogni az út mentén és várni egy jótevőt, hogy felvegyen és a legközelebbi településig elvigyen. Tovább olvasom

Fradista anekdoták: Csikós Gyula

Csikós Gyula

Nagy meglepetést keltett, hogy 1937. szeptember 19-én a Hungária úton, a diadalmas, 8:3-ra végződött csehszlovákok elleni mérkőzésen Csikós Gyula, a Phőbus portása védte a válogatott kapuját. Ez volt Csikós első beválogatása.

Amikor két nappal a mérkőzés előtt tudomására jutott, hogy ő áll majd a kapuban, állí­tólag odament a szövetségi kapitányhoz és csendesen azt mondta neki:
Kapitány úr, tessék í­rást adni arról, hogy válogatott vagyok. Mire Dietz: Tovább olvasom

Block

Enter Block content here...


Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam pharetra, tellus sit amet congue vulputate, nisi erat iaculis nibh, vitae feugiat sapien ante eget mauris.

Categories