Fradista anekdoták
Fradista anekdoták: Örökrangadók
Salamon Béla örökké lógó szivarjával egyszer Pluhár István mellé állt egy FTC—MTK mérkőzés félidejében, amikor a Magyar Rádió első sportriportere közvetített.
A mikrofon — ahogy mondják — „élt”, be volt kapcsolva.
Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Sipos Vilmos
Sipos Vilmos
Vilika vigyáz magára
Keveseknek adatott meg a dicsőség, hogy két ország válogatottjában is helyet kaptak. Meg aztán, sokat kell vándorolni ahhoz, hogy a focisors ebben a különleges kegyben részesítse kiválasztottját. Nos, Sipos Vilmos az édeskevesek egyike. Németországban született, játszott a jugoszláv, és a magyar nemzeti tizenegyben. Hol Zágrábban, hol az Üllői úton, hol Kolozsváron bukkant fel. Sehol sem vert gyökeret. Megvolt az a szép szokása, hogy ha valahol megszokták, megszerették, azonmód elillant. Tovább olvasom
Anekdoták: Opata Zoltán
.
Kísért a múlt
Opata Ormos Zoltán egyike volt a régi, bohém focistáknak. Járta a kávéházakat, szerette az italt, és ha éjszaka kimaradt, egy számmal kisebb gallért vett fel, hogy kipiruljon az arca.
Később megváltozott az életmódja, szigorú edző lett belőle, akit nehéz volt átejteni. Még játszott (meg trénerkedett) a miskolci Attilában, amikor az egyik bajnoki mérkőzésen a fiatal Belesik nem bírt vele. Tehetetlenségében többször is belecsimpaszkodott, nehogy a center elmenjen mellette. Amikor újfent megismétlődött a jelenet, dühösen fakadt ki az egyik miskolci néző:
— Miért fogja meg? Nem kell támogatni… Nem részeg… Hja, a múltat nehéz elfeledni. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Payer Imre
Payer Imre
Felesleges negyedszer
Zsák Károly, minden idők legjobb magyar kapuvédője, zsenge ifjúkorában került a ,,33″ FC csapatába. A tizenhatodik életévét még nem érte el, amikor 1910-ben már védett egy FTC—, ,33″ FC mérkőzésen. Kitűnő teljesítményével a kis budai csapat 1:0-ra megverte a nagy FTC-t. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Rumbold Gyula
Rumbold Gyula
Jobbhátvéd – angyalbőrben
Addig-addig kurkásztunk a régi történetek között, amíg kiderült, hogy nem Puskás Ferenc őrnagy volt a laktanyák első mentőangyala. A nevét — fájdalom — nem jegyezték fel az annalesek. Annyit tudunk róla, hogy ezredesi rendfokozatban, laktanyaparancsnokként szolgálta a hazát és fanatikus MTK- drukker volt. Tovább olvasom
A magyar futball anekdotakincse
A válogatásban és a gyűjtésben időrendet követtünk, különválasztva a magyar labdarúgás nagy korszakait, hogy a tisztelt Olvasó könnyebben eligazodhasson a „rengetegben”. S tettük mindezt anélkül, hogy a teljességre törekedtünk volna. Már Tóth Béla is felvetette a múlt század végén írott könyvében:
„Félek azonban attól, hogy urambátyámék azt fogják mondani: Ez sincs benne! Ez az, ez az, amit ők tudnak.”
Ezek a ,,vádak” bennünket ugyanúgy érhetnek. Az elsőre felelvén azt kérhetjük: segítsenek nekünk a közkincs további bővítésében és írják le, jegyezzék le azokat a történeteket, amelyek kiegészítésül ezekre az oldalakra kívánkoznának. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Dalnoki Jenő
Népstadion, 1962.03.11.
A háború az háború
A Sándor—Dalnoki párviadalok az ötvenes-hatvanas évek labdarúgásának legszikrázóbb, egyben legszórakoztatóbb epizódjaiként élnek a szurkolók emlékezetében. Ám mindent még a megrögzött meccsre járók sem tudhatnak, hiszen az MTK jobbszélsője és a ferencvárosi betonhátvéd gyakorta a színfalak mögött rákezdett a „kóstolgatásra”. Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Rudas Ferenc
Két rúgás között
Luxemburgban, 1946 októberében megerőltetés nélkül győzött válogatottunk 7:2-re. Hátvédeink betegre unták magukat. Rudas azzal kísérletezett, hogy a szokásosnál is nagyobbra méretezett rúgásokkal csikarja ki a nézők tapsjutalmát. A balhátvéd Ónody Bandi meg is jegyezte egy irgalmatlanul nagy bikázás után: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Mészáros József
Önkéntes ugrás
Pályaavatóra mentünk, vagy valamilyen hasonló eseményre, de szombaton még Miskolctapolcán aludtunk, s csak másnap, kora délután indultunk a mérkőzés színhelyére.
A vasárnap programjai közé tartozott egy délelőtti séta a strand körül. Május volt, élveztük a tavaszt, a ragyogó napsütést, minden együtt volt a jó hangulathoz.
Meg kell mondanom, hogy engem nagyon sokan piperkőcnek tartottak, pedig mindössze annyi volt igaz, hogy szerettem mindig a szép ruhákat. Ne tartsanak nagyképűnek, de adtam magamra. Volt még két játékos a Fradiban, akik hozzám hasonlóan gondolkoztak: Rudas és Lakat. Hát ennyi előzmény után jött egy propozíció: Tovább olvasom
Fradista anekdoták: Szusza Ferenc és a Fradisták
Szusza Ferenc, az Újpestiek legendás csatára ajándékozott meg bennünket a következő kis történettel: Tovább olvasom