Nemzeti Bajnokságok 1958 – 1974
1970/71 – A dél-amerikai túra II.
Novák Dezső felvételei
Láma, trombita, gól:PERUTÓL BRAZÍLIÁIG
Már jócskán kipihentük magunkat itthon, de azért, ígéretünkhöz híven következzék a tengerentúli túra befejező része… Szóval ott hagytuk abba, hogy átrepültünk Cuzcóba. Ez egy csudamód érdekes város — kevés levegővel. Az itteniek szerint 3600 méter magasan fekszik a tengerszinttől, de miután egymásután lettünk rosszul, mi többre gyanakodtunk. Az első szálloda előtt megálltunk, s azonmód megijedtünk. Olyan rozoga építmény volt, hogy csak tisztes távolságból mertük szemügyre venni. A csapat vezetői bementek tárgyalni, s miután nem jöttek vissza, Novák Dezső utánuk ment. Aztán gyorsan kijött … Tovább olvasom
1970/71 – A dél-amerikai túra I.
A Pelééket verő Universitario
Késő este van, az enyhe hőségtől tetőtől talpig vizes vagyok, s most, amikor nekikezdek jelentésem megírásához, a többiek már horkolnak. No, de kezdjük az elején … Tovább olvasom
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 05.
Varga Zoli utolsó gólja
1968. szeptember 7. FTC – Honvéd 1:0
Ezt a meccset a Thököly út felé eső kapu mögül néztük végig. Sem előtte, sem utána soha egyetlen egyszer nem ültem ott. Rossz hely volt, lapos szögben láttuk a pályát, a kapu még el is takart belőle egy nagy darabot, a túlsó térfél eseményeit inkább csak sejteni lehetett. A diákjegyünkkel máskor be tudtunk lógni a felső középtribünre is, de most a jegyszedők különösen éberek voltak. Szerencsére, mert ezt a meccset pontosan onnan kellett látni: a Thököly úti kapu mögül, ahová Varga Zoli az utolsó gólját lőtte. Tovább olvasom
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 03.
Varga Zoli Focisuli – avagy hányféleképpen lehet nagy gólt szerezni
1968. augusztus 27. Ferencváros – Tatabánya 4:1
Ezt a meccset azután játszották, hogy a szovjet tankok bevonultak Prágába – a magyar tankok pedig a Felvidékre. De még az ottani magyarok sem örültek nekik.
A nyár végét soha nem szerettem. Nyakunkon az ősz, kezdődik az iskola és még a születésnapom is az idő múlására emlékeztet. Már 16 éves vagyok és az elmúlt év során nem jutottam sokkal közelebb sem a Nobel-díjhoz, sem a Fradi 10-es mezéhez. (Azért nem a nyolcashoz vagy a kilenceshez, mert azokat nagyon foglaltnak tartottam.) Tovább olvasom
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 08.
World Soccer 1967. aug.
Baráti bruszt a béketáboron belül
1967. október 11. Ferencváros – Arges Pitesti 4:0
1967 … Micsoda év volt! A legjobb Fradival, amit valaha láttam.
Azt gondolhatnánk, hogy 15 évesen minden meccsen ott lógtam, de nem így volt. Tavasszal még elmentünk apámmal a csapat után Győrbe és Dunaújvárosba, a Stadionban láttam az „örökrangadót”, a TV-ben megnéztem a Tatabánya és a Vasas elleni nehéz meccseket, de ősszel már csak egyedül az Eger elleni fagyos találkozóra mentam ki. Hogy miért? Túl jó volt a csapat!
A bajnokság alig a felénél teljesen érdektelenné vált. Aki szembejött, megvertük. Legfeljebb csak az lehetett a kérdés, hány góllal győzünk és hányat szerez ebből a Flóri. Így következtek a meccsek: Győr 2:0, Stécé 3:0, Pécs 2:1, Diósgyőr 2:1, Dunaújváros 5:0, Honvéd 7:1 – aztán a Vasas ellen 2:2.
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 09.
Albert
Lámapárbaj és ugróiskola
1967. május 28. Ferencváros – MTK 2:0
1967 tavasza … A győzedelmes tavaszi hadjárat! De, hogy az lesz, azt egyáltalán nem lehetett tudni előtte. Sőt, az előjelek inkább kedvezőtlenek voltak.
Az előző bajnokságban a Vasas magabiztosan lett első, most februárban pedig a piros-kékek Chilében a Pelével felálló Santos, a Világ Kupa győztes Penarol és a helyi élcsapatok előtt nyerték meg a Hexagonal tornát.
A mi fradista kebelünket közben az dagaszthatta, hogy Flóri a Flamengo meghívására három hétig Rióban edzett. Az előző évi liverpooli magyar-brazil után ki akarták lesni a „magyar titkot”.
Aranylábúak – Meccsemlékeim a hatvanas évekből 06.
Mikor a vashoz beakadt a pettyes … – egy Szőke-bomba és más történések 1966 őszén
1966. október 2. Ferencváros – MTK 7:1
Ez az ősz nem sok örömet hozott nekünk. Na persze, magasak voltak az igények! Alaposan elkényeztetett bennünket a csapat az előző években. Azt gondoltuk, a bajnokság tavalyi elvesztése a Vasassal szemben csak apró baleset lehetett, hiszen európai élcsapatokat verve nyertük meg a VVK-t, de már az idei év elején is alaposan megszorongattuk a Népstadionban a világ legjobbjának tartott Intert. (De előtte Milánóban kaptunk egy négyest, vethették közbe az akadékoskodók.) Herrera ettől fogva meg volt veszve Varga Zoliért.
Albert Flórián naplója: 25 nap Amerikában
Július 2-án valóra vált régi tervünk, elindultunk amerikai vendégszereplésünkre. Még bennünket idősebb játékosokat is a szokottnál nagyobb mértékben fogott el az utazás izgalma, amikor Ferihegyen beszálltunk a négymotoros masinába s így érthető, hogy az újoncoknak az arcszíne, akik először indultak el tengerentúli útra, nem volt sokkal színesebb fehér ingjük gallérjánál. Tovább olvasom
A Fradi New Yorkban VIII. – Szép búcsú
Perecsi, Karába, Juhász, Fenyvesi és Novák
Megnyerni hát ezt a tornát már nem lehetett. Nem maradt más hátra, mint szépen búcsúzni. És ez maradéktalanul sikerült is. A Géczi — Novák, Mátrai, Dalnoki — Perecsi, Orosz — Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. összeállítású együttesünk a torna legjobb játékával búcsúzott a mintegy 10.000-es nézőseregtől. És a játék azért volt szép és szórakoztató, mert a számszerű eredmény ellenére sem volt egyoldalú, bár győzelmünk egy percig sem volt kétséges. Lehetett hát „játszani”. Tovább olvasom
A Fradi New Yorkban VII. – A West Bromwich „leszerel …”
Lehet, hogy kifogyott már a szervezetünkből a hazai tartalék, lehet, hogy melegebb lett még az eddigi kánikulánál is, de tény, hogy egyre jobban kínzott bennünket a New York-i nyár. Már értettük, miért van minden jobb bérházban légkondicionáló berendezés, miért éri meg a havi 30—40 dollárt egy szoba hűtése. (De vajon milyen lehet a levegő az East Side vagy a Harlem tömegszállásain?) Megértettük, honnan az a sok hurutos megbetegedés, amely ebben az időszakban előveszi az ittenieket: mindent jéggel isznak, a feketétől a tejen át a Coca-Coláig. Novák Dezsőt meg Horváth Lacit el is kapta a betegség. Tovább olvasom